Erdélyben jártak a Szent Lőrinc iskola diákjai a Határtalanul pályázatnak köszönhetően. Az alábbiakban Fazekas-Szűcs Ágnes 7. b. osztályos tanuló beszámolóját adjuk közre.

Az öt nap alatt sok helyen jártunk és számtalan élményben volt részünk.

Az erdélyi kirándulás első állomása Nagyszalonta volt. Itt megnéztünk egy szoborparkot, ahol a helyi hírességek (írók, költők, tudósok) szobrait tekintettük meg. Ezt követően a Csonka­toronyot kerestük fel, amely belülről egy Arany János életét bemutató, gyönyörű múzeummá lett átalakítva. Innen Nagyváradra mentünk, ahol szebbnél szebb templomokat láttunk, és szemügyre vettük a nagyváradi várat is. Ezt követően elfoglalhattuk szállásunkat Várasfenesen egy panzióban.

A második napon reggeli után indultunk Köröstárkányra, ahol Gábor Ferenc író gondolatait hallgattuk meg a trianoni békepaktumról és a magyarságról. Az író nagyon szép beszédet mondott, megható, érdekes történetekkel, amelyek során megértettem, miért is jó magyarnak lenni. Ezután a híres cseppkőbarlangot, a Medve­barlangot jártuk be. Itt különböző érdekes fantázianeveket viselő cseppkőformákat láttunk, például a törpék házát, a Mikulást, az öregek tanácsát, a falba szorult medvét vagy a rakétát. Mivel ezt a barlangot régebben medvék lakták, így egy teljes medvecsontvázat is láthattunk. Innen a Pádis­fennsíkra mentünk, ahol egy 13 kilométeres túrát tettünk meg. A kirándulás során elhaladtunk a Fekete-tó mellett, a cél azonban az Eszkimó­barlang volt, ahol a kinti júniusi meleg ellenére valódi havat is láttunk.

A harmadik napon Magyarremetén ellátogattunk a helyi református templomba, amelynek falai régi freskókkal vannak borítva. Ezek apostolokat, szentek legendáit, illetve a magyar történelem három óriását: Szent István királyt, Szent Imre herceget és Szent László királyt ábrázolják.

A tiszteletes úr érdekes előadást tartott a templom történetéről. Innen a Magyarkapusi Általános Iskolához mentünk. Itt az igazgató úr és egy nyolcadikos fiú beszélt az iskoláról, így megtudhattuk, hogy itt vannak magyar és román osztályok is. Végül még egy barátságos focimeccset is játszottunk a helyiekkel.

Ezt követően Kolozsvár felé vettük az irányt. Elsőként a Házsongárdi temetőt kerestük fel, ahol megemlékezést tartottunk Dsida Jenő és Reményik Sándor sírjánál. Innen a Farkas utcai református templomot néztük meg, amelyben Európa legnagyobb címergyűjteményét láthattuk. Ezután megnéztünk egy katolikus templomot is, a Szent Mihály­templomot, amelyet száz esztendeig építettek és 80 méter magas. A gyönyörű műemlék előtt áll a hatalmas Mátyás­szobor és a Szent György­szobor, amely a híres prágai szobor kicsinyített másolata. Ezután Mátyás király szülőházát kerestük fel, ami a város legöregebb háza, majd a Heltai Folk Műhelyben táncházat szerveztek nekünk.

Este elfoglaltuk új szállásunkat a Szent Erzsébet Zarándokházban, Magyarfenesen.

A negyedik nap reggelén Torockóra indultunk, ahol a Néprajzi Múzeumot néztük meg, illetve koszorúztunk Brassai Sámuel, az utolsó erdélyi polihisztor házánál. A megemlékezés keretében elénekeltük a magyar és a székely himnuszt is. Ezután egy nagyon meredek úton felkaptattunk a torockószentgyörgyi várhoz, ahonnan káprázatos kilátás nyílt a Székely­kőre.

Torockót elhagyva Tordára érkeztünk, egy különleges helyszínre, egy sóbányába.

Az ötödik napon Körösfőn megtekintettük a református templomot, amelynek érdekessége a sok gyönyörű hímzett, piros faliszőnyeg és terítő. Ezután a helyi vásárt jártuk körbe, ahol néhány emléktárgy vásárlására is volt lehetőségünk. Bánffyhunyadra mentünk tovább, ahol láthattuk a híres kőasztalt, amelynél írt és dolgozott Ady Endre, Koós Károly, Tamási Áron és Babits Mihály. Ezután gyönyörködhettünk Csucsán a nevezetes Boncza­kastélyban, ahol Ady utolsó éveit töltötte.

Végül hosszú­hosszú utazást követően elértünk a sulihoz. Kicsit ugyan szomorúan, mivel véget ért ez az izgalmas öt nap, mégis élményekkel telten és igencsak fáradtan tértünk haza.