Egy ország, ahol másfél hónapig nincs éjszaka, egy ország, ahol másfél hónapig nem kel fel a nap. Virtuális utazásra csábított a Lőrinci Nagykönyvtárba március 10-én megtartott előadás.
Mint az már sejthető, utazásunk célországa Finnország, azaz saját nyelvükön Suomi.
Egy sikeres utazáshoz, élményszerzéshez elengedhetetlen a felkészült idegenvezető. Koppányi Miklós építészmérnök, a Magyar-Finn Társaság alelnöke az idegenvezető szerepében is toppon volt. Mindent, ami hetven percbe belefért, elmesélt Finnországról.

A teltházas előadás első meglepő hírére, mely szerint a Finn Köztársaság nem ezer, hanem száznyolcvanhétezer tó országa, már többen felkapták a fejüket. Említésre érdemes, hogy a tó definíciója Finnországban már az 500 m2-nél nagyobb állóvizet illeti. Ugye, így már érthetőbb.
Miért nincs több mint két hónapon át éjszaka, és miért nem kel fel a nap másfél hónapig Finnország északi részén? Van magyarázata: Finnország területének egynegyede az északi sarkkörtől északra fekszik. Így fordulhat elő, hogy a Nap 73 napig süt nyáron egyfolytában, telente pedig 51 napig nem kel fel.
Mi magyarok, akik egy több mint ezeréves országban élünk, csodálkozva húzzuk fel a szemöldökünket, miközben egy-egy igen fiatal ország történelmével ismerkedünk. Tekintsük át időrendi sorrendben a finnek függetlenségükhöz vezető útját. 1809-ig Svédország keleti tartománya, 1809. és 1917. közötti időszakban a cári orosz birodalom Finn Autonóm Nagyhercegsége, majd 1917. december 6-án megalakult az önálló, független Finn Köztársaság.
- Egy hang a nézőtérről: Lenin elvtárs ilyen döntéseket is tudott hozni? Nem ismerek rá!

Koppányi Miklós építészmérnöki hivatásához hűen a fának a finn építkezési kultúrájában elfoglalt fontos szerepét méltatta. A kísérő fotókon bemutatott végelláthatatlan erdőségek láttán teljesen érthető a faépítésű házak népszerűsége, szeretete. Sok finn ember álma egy szép faház a kedvenc tó partján.

Az álmok után a valóság. Sokan irigylésre méltónak tartják a Finn oktatási rendszert. Annyiban jogos az irigység, hogy az oktatás általános színvonala európai viszonylatban is magas, ám a nemzetközi tanulmányi versenyeken egyéniben, például mi magyarok sikeresebbek vagyunk. Szintén fotókkal bizonyított, egy-egy iskolai tanosztályban 15-20-an tanulnak, ez is segítheti az oktatási rendszerük hatékonyságágát. Na persze van olyan képesség, amellyel szinte együtt születnek a finnek. Gondoljunk csak a téli sportokra. Nemzetközi versenyek eredmény hirdetéseinél tapasztalható, hogy sífutásban, síugrásban, jégkorongban és más rokon sportágakban a finn sportolók gyakran dobogón végeznek. Az előadás során fényképes ízelítőt kaptunk Helsinki - a keleti tenger lánya, fehér város - mindennapi életéből. Fotókról megismerhettük a főváros műemlékeit, jellegzetes épületeit, mint például az olimpiai stadiont, a parlamentet és a kikötőt.
Ha Finnország, akkor Kalevala. Az eposz rövid történetéről is szó esett: 1835. február 28-án - amelyet máig a Kalevala napjának neveznek Finnországban - Elias Lönnrot körorvos megjelentette az eposz második változatát, a 32 rúnoból álló ún. Régi-Kalevalát, amely már tökéletesen megfelelt a kortársak naiv finn őseposzról alkotott elképzeléseinek. A Régi- Kalevala világsikere kiemelte a finneket az ismeretlen népek sorából, hozzájárult a finn nyelv fejlődéséhez, a finn nemzeti öntudat erősödéséhez.
Az előadás végére is jutott meglepetés. Koppányi Miklós Jean Sibelius szimfonikus költeményének, a Finlandia érzéki dallamával búcsúzott el a hallgatóságtól, na meg egy rövid időre Finnországtól is.