Nem egy helyen búcsúztatták bállal, mulatsággal a farsangot február 6-án. Pestszentlőrincen, a Szemeretelepi Református Gyülekezetben a gyerekek, Pestszentimrén, a Kastélydombi Általános Iskola aulájában pedig a felnőttek köszöntek el az idei farsangtól. Február 10-től már a nagyböjt heteit éljük.

Már a parókia bejáratánál hallani lehetett, hogy „valami történik” a református gyülekezetben, hogy valakik jól érzik magukat. Tangóharmonika-muzsika és gyerekzsivaj jelezte: ez a délelőtt nem a csendé, nem az elmélyülésé a gyülekezetben.
Hogy mennyire a jókedv és a nevetés költözött be az egyébként komoly kérdéseknek és válaszoknak otthont adó gyülekezeti tanácsterembe, az akkor vált egyértelművé, amikor belépve oda Kiss László lelkész muzsikája jelezte: ez a délelőtt a kicsiké, az „utánpótlásé”.
Vagy harminc óvodás és kisiskolás népesítette be a termet, hogy jól érezze magát. A lelkész úr pedig olyan látható örömmel és átéléssel adta a zenét, hogy arra akár a kicsiket elkísérő felnőttek is táncra keltek volna.
Mégsem lehettek maradéktalanul elégedettek...

Tusnádfürdő után

– Sokkal több gyerek jött volna el, ha nem érkezik meg a hívatlan influenza. Ez sokakat távol tartott. A betegeket érthetően, a még meg nem fertőzötteket pedig óvatosságból. Jobb lett volna, ha többen vagyunk, de a jó hangulat ettől függetlenül adott, mert akik itt vannak, azok pótolják a hiányzók jókedvét és hangerejét – mondta a mulatság megszervezésében főszerepet vállaló Borkó anyuka, aki Kovács-Kató Tündével és Tihanyszegi Emőkével sokat tett azért, hogy minden és mindenki a helyén legyen ezen a délelőttön.
Kiss lelkész úr sem pihent sokat, mert a mulatságot megelőző éjszakán érkezett haza az önkormányzat támogatásával szervezett tusnádfürdői kirándulásról. Úgy érezte azonban, hogy mint házigazdának, a Szemeretelepi Református Gyülekezet első emberének kötelessége részt venni a farsangbúcsúztatón, s jött is örömmel.

Görcsösség nélkül

– Tudjuk, a nevetés gyógyít, így hallva a jókedvet, látva a derűt abban egészen biztosak vagyunk, hogy ezek a gyerekek egészségesebbé lesznek. Nincs is annál fontosabb, mint hogy jókedvben, egészségben, egymást már kisgyerekként megismerve kerüljenek közel egymáshoz. Nem tudják, nem érzik ők ezt, de az ilyen boldog órákkal válnak őszinte, hívő lelkű emberré, aki figyel a másikra, ami manapság nagy-nagy hiánycikk – mondta Kiss László, aki arról is beszélt, hogy a görcsösség – ami sajnos egyre gyakrabban jelentkezik már ilyen fiatal korban is – észrevétlenül oldódik fel, s adja át a helyét annak a gondtalanságnak, amelynek mindenkit végig kellene kísérnie a fiatal éveiben.
Megemlítette a lelkész azt is, hogy tánc, zene nélkül a farsang már hosszú-hosszú ideje elképzelhetetlen, így bizonyosan tetszik az Úrnak is.
Nos, ha nézte az Úr „onnan föntről” a Bajcsy-Zsilinszky utcai református farsangot, bizonyára jókedvvel várta a katolikusok esti bálját...

Mindenki segített

Néhány órával később, a kerület másik részében, Pestszentimrén készültek arra, hogy elkapják azt a bizonyos farsangfarkat. Amint éjféltájt kiderült, ez sikerült is, mert igazán hangulatos mulatságnak adott otthont a Kastélydombi Általános Iskola összes terme, de mindenekelőtt a Pestszentimrei Római Katolikus Plébánia farsangi bálját befogadó aula, ahol a jó falatokon és italokon túl a zene, a humor és a vigasság volt a főszereplő.

Az, hogy nem tantestületi ülést tartanak, már abból kiderült, hogy a Szent Imre- templom kertjéből megismert katolikus karitász tagjai ezúttal mint a bál segítői vállaltak szerepet. Volt, aki az egykori Hungária zenekar frontemberének öltözött, volt, aki kuktáskodott a „mesterszakács” Boda Éva mellett, volt, aki a terítésben, és volt, aki az aula berendezésében segédkezett...

Finom sütemények

A bál mindentudója, Csáky Mónika elmondta, hogy ötödik alkalommal rendeznek Imrén farsangi mulatságot.
– Katolikus bál a rendezvény hivatalos neve, de mi sem természetesebb annál, hogy nyílt, akárki eljöhet közénk, szeretettel látjuk. Talán ez is az oka annak, hogy évről évre többen vagyunk, s hogy úgy mondjam, évről évre jobb kritikákat kapunk. A gyermekbulit mi már korábban megrendeztük, jól sikerült, most rajtunk a sor, remélve, hogy utol tudjuk érni az imrei gyerekeket – mesélte Mónika, akitől megtudtuk, hogy a bál önellátó. Azt eszik-isszák a vendégek, amit hoznak, sőt azt hallgatják, ami a „sajátjuk”, vagyis a Pestszentimrei Római Katolikus Plébánia Néri Szent Fülöp Kórusát.
A sok jó embernek köszönhetően annyi, de annyi finom sütemény került az asztalokra, hogy azokat végig se lehetett kóstolni.

Mindenki tudta a dolgát

A bálszervező elmondta, hogy a farsangot búcsúztató mulatság nem a semmiből lett.
– Hol többen, hol kevesebben, de már karácsony előtt elkezdtünk dolgozni a bál sikeréért. A leglelkesebb hívünk Linka Gábor és Melinda, Boda Gabriella és a családja, valamint Brozsek Görgy volt, de megemlíthetem Lak Gábor plébánost is. Sokat tettek azért, hogy szép emlékeket vihessenek haza a vendégeink.
Amint múlt az idő, amint egyre többen lettek a Kastélydombi aulájában, úgy rajzolódott ki, hogy mennyire „srófra” jár a szervezők agya. Mindenütt volt valaki, aki mindent tudott, ebből fakadóan aztán sehol sem volt fennakadás. A felszolgálástól a dugóhúzásig mindenki tudta, s tette a dolgát, senki nem panaszkodhatott, hogy éhen vagy szomjan maradt.

Másról szólt...

Száz-százhúsz vendéget vártak a rendezők, ám Kovács Istvánnak, a Pestszentimrei Katolikus Karitász vezetőjének a véleménye szerint 140-150-en érkeztek (ő biztosan jól tudja, hiszen a csapata a téli hónapokban kéthetente kínál körülbelül ennyi adag meleg ételt a hajléktalanoknak) a Kastélydombi iskolában.
A két „buli” után valahogy más hangulatban ment haza az ember, mint más ünneplés után. Más érzésekkel, mert azt érezhette: összefogásról, együvé tartozásról is szólhat egy „farsangfarki” mulatság.