Sokan sokfélék vagyunk, különböző kultúrájú, vallású, gondolkodású és kinézetű emberek. Az ember sokszínű egyéniség – ez első pillantásra látszik. A test azonban csak ruhája a léleknek, az ember nem mindig olyannal születik, amilyen illik hozzá. Bár testünk minden része fontos szerepet játszik a metakommunikációban, annak legkifejezőbb eszköze mégis az arcunk, nem hiába mondják, hogy a szem a lélek tükre. Szikszai Sándor festőművész, akvarellista legutóbbi kiállításán éppen ezt az emberi változatosságot mutatta be a képein. Úgy fogalmazott: portréi az egyetemes szeretet és a különbözőség elfogadásának jegyében születtek. Témáit a körülötte létező világ csodái adják, ezért kendőzetlenül, mindent a maga szépségében örökít meg, mindössze a saját lelkének színeit hozzátéve. Alkotásai megjelenítettek olyan ismert arcokat, mint a szigorú tekintetű Frida Kahlo vagy a mindig kócos Albert Einstein, ugyanakkor megmutatták a bánatot egy ismeretlen iráni férfi szemében, a mosolyt egy kecsua indián arcán és az elszántságot egy észak-afrikai harcosén.
A megnyitón Tósoki Anikó előadóművész és Jakos Kata költő működött közre. A zenei aláfestést Kerényi Eszter, a Bartók Béla Konzervatórium növendékének fuvolajátéka adta.