Csőbe húzva címmel nyílt meg Nádasdi Mihály szobrászművész születésnapi kiállítása január 21-én a Fehéren Feketén Galériában. Bár az alkotó kérte, ne filozofáljunk, mégis rávilágított: minden csőbe van húzva, kódolva, dekódolva.

A Fehéren Feketén Galériába lépve a mindenség kútjától indulunk. Lepillantunk a mélybe, és meglátjuk önmagunkat. Így kezdődik mindannyiunk élete, amely a 69. életévét betöltő Nádasdi Mihály szerint már a kezdetektől kódolva van. Utunkat pedig egy kacskaringós cső mutatja, amely több mindent szimbolizál. Azt, hogy az ember nem léphet ki önmagából, hogy bizonyos adottságokkal születünk, és hogy életünk mindig egy mederben halad. Néha mégis felülkerekedik egy ösztön, megpróbálunk kilépni, de az élet akadályokat gördít elénk. Csomókat, amiket se kibogozni, se elvágni nem lehet. Ugyanakkor van, hogy meg-megállunk egy pillanatra, belenézünk a tükörbe, és megszemléljük önmagunkat. Közelről nézve minden rendben. De távolabbról? A társadalom ferde keretet ad.

Az alkotó szerint ez az út ott ér véget, ahol megjelenik a másik fél. Nem az, aki vele együtt létezik, hanem az, akiért képes meghalni. Ezen az elgondolkodtató csapáson haladhatnak végig mindazok, aki – előzetes bejelentkezés után – április elejéig ellátogatnak a galériába.