Legyen itt jó gyereknek lenni!

Írta:  2011.05.03.
Böjte Csaba ferences szerzetes egyszerű modellje bevált: ott alapít gyermekvédelmi központot, ahol ő is szívesen lenne gyerek. Az általa vezetett Szent Ferenc Alapítvány 11 ilyen központot tart fent Erdélyben, köztük egyet Tusnádfürdőn, a XVIII. kerület testvérvárosában.
Kedves Amerikai Testvéreim! Nagy szeretettel, és örömmel írhatom le, hogy a nagylelkű jóságotok, mellyel 2005 őszén fogadtatok, meghozta a gyümölcsét: életre kelt a tusnádi, Szent László tiszteletére és árva székely gyermekeink javára épült gyermekvédelmi központunk. 2006. szeptember 15-én szentmisét tartottunk, melyben azt kértük a Szentlélek Istentől, hogy jöjjön, és életadó jelenlétével szentelje meg a mi erőfeszítésünket, életmentő szolgálatunkat, a gyermekeinket és a munkatársainkat.”
Ezekkel a meleg szavakkal köszönte meg a segítséget nyílt levelében Böjte Csaba ferences testvér azoknak az amerikai magyaroknak, akik bő hat évvel ezelőtt adományaikkal segítették a tusnádfürdői Szent László Gyermekvédelmi Központ létrejöttét. A gyűjtésnek köszönhető, hogy most már a Csíki-medence nehezebb sorsú gyerekei is rendezett körülmények között lakhatnak és tanulhatnak.
 
Ahol szívesen lennénk gyerekek
 
A Szent Ferenc Alapítvány, amelyet Böjte Csaba munkatársaival még a 90-es évek elején hozott létre dévai központtal, ma már 11 gyermekvédelmi központot működtet, egyet Tusnádfürdőn, a XVIII. kerület testvérvárosában; emellett magániskolája van, kollégiumai, napköziotthonai, kismamaotthona. A cél az, hogy az Erdélyben a rendszerváltás és a termelőszövetkezetek széthullásával, a nagy állami üzemek bezárásával lehetetlen helyzetbe kerülő családok gondjait enyhítse. Az alapítvány munkatársai arra vállalkoznak, hogy központjaikban az árva és a szegény családokból érkező gyerekeknek fedelet, ruhát, élelmet és iskoláztatást biztosítanak.     
–Egy otthon alapítása mindig nagyon prózai módon kezdődik. Erdélyben sajnos nem ritka, hogy a sokgyerekes családban a szülők nem tudnak megfelelő módon gondoskodni a gyerekekről, segítségre szorulnak. Mióta az alapítványnak híre ment, sokszor az apa és az anya maga hozza el a gyerekeket. Eleinte mindenki Dévára jött, de idővel be kellett látnunk, ekkora területet nem képes ellátni egyetlen intézmény, ezért nyitottunk mindig újabbakat és újabbakat – meséli a ferences testvér, akinek meglepően egyszerű válasza van arra is, hogy miképpen dől el, hol alapítanak újabb központot.
–Ott, ahol én is szívesen lennék gyerek. Tusnádon például nagyon sokat kirándultam anyámmal, ott nagyon jól éreztem magam. A Csíki-medencében még nem volt központunk, de mivel Tusnád környékén is rengeteg a szegény település, szükség volt rá. Megtaláltuk hozzá a megfelelő ingatlant, az amerikai testvérek pedig segítettek – mondja.
 
Ki a városból!
 
A munka azonban ezzel nem ért véget. Az elmúlt hat évben újabb három központ építésébe kezdett az alapítvány: Gyergyószentmiklóson, Kászonban és Székelyhídon. A pénzt ezúttal Argentínában élő magyarok sietnek összeadni, akikkel az elmúlt hetekben találkozott az alapítvány létrehozója.
–Bárki észreveheti, hogy nagyvárosban még nem építettünk gyermekvédelmi központot – magyarázza Böjte Csaba. – Leginkább falvakban vagy kis mezővárosokban hozzuk létre ezeket. Én is úgy vélem, hogy a nagyváros a lélek megrontója, ezért ahelyett, hogy ott építkeznénk, inkább kihozzuk a városi gyerekeket is falura, jó levegőre, kisebb közösségbe. Ez eddig bevált. Remélem, hamarosan megnyithatjuk az újabb három központot, hogy még több szegény gyerek kerüljön méltó emberi körülmények közé.
Segítségre nem csak az épülő központokban van szükség. A tusnádfürdői otthon 96 lakója jó körülmények között él, de nincs közösségi helyiségük, ahol összeülhetnének, ahol rendezvényeket szervezhetnének, vendégeket fogadhatnának. Ezért a XVIII. kerület kezdeményezésére a testvérvárosok közös akcióba fogtak. Ennek része az a jótékonysági bál, amelyet a Sportkastélyban rendeznek májusban, és amelynek bevételét erre fordítják.
 
 
„Bárki észreveheti, hogy nagyvárosban még nem építettünk gyermekvédelmi központot. Leginkább falvakban vagy kis mezővárosokban hozzuk létre ezeket. Én is úgy vélem, hogy a nagyváros a lélek megrontója, ezért ahelyett, hogy ott építkeznénk, inkább kihozzuk a városi gyerekeket is falura, jó levegőre, kisebb közösségbe. Ez eddig bevált.”