„A villák, családi házak virágos kertjeiben az idén már nem látunk férfinépet” – írta a Pesti Hírlap 1915. november 5-i számában. Pestszentlőrinc kilencezer lakosából 1915 őszén már több mint 1600-an harcoltak a fronton, és Soroksárpéteri teljes hadra fogható népessége, körülbelül ötszáz férfi – az itt élők egynegyede – is bevonult katonának. Az első világháború kirobbanásakor Pestszentlőrinc nagyközség önállóságának kezdeti éveit élte, az akkori Soroksárpéteri (a mai Pestszentimre) lakóközössége pedig épphogy lépéseket tett a községgé válás felé.

Pestszentlőrinc mindennapjaiban nemcsak az jelentett változást, hogy a férfilakosság jelentős része hadba vonult, hanem az is, hogy megjelentek a katonai alakulatok, kiképzőegységek, átvonuló csapattestek.

„Pestszentlőrinc nagy területe felettébb alkalmas volt az újoncok kiképzésére, s ezt ki is használta a hadvezetőség alaposan. Volt itt újonc mindig elég szép számmal, s van még most is belőlük, bár mindig mennek és mennek a menetszázadok, de helyüket elfoglalják az újonnan sorozottak és behívottak” – fogalmazott Wimmerth (Vereczkey) Béla (1876–1961), Pestszentlőrinc első katolikus papja kéziratában (Historia Domus), aki egy kis közösség krónikásának vallotta magát.

Az újoncoknak a menetgyakorlatok ismétlésére jó alkalmat jelentett a kivonulás a lőterekre és gyakorlóhelyekre, a helybeli gyerekek örömére. „A gyerekek – fiúk és leányok, még a nagyon kicsik is – egyszeri hallásra minden bakanótát megtanultak, pedig azok szép számmal voltak forgalomban. Gyakorlat után, mikor a bakák hangos énekszóval hazamentek, egy-egy csoport gyerek mindig előttük masírozott, s ők énekelték a prímet. És ez tetszett a bakáknak is meg a tiszteknek is. Soha nem zavarták el őket” – jegyezte fel a katolikus pap. Persze a szülők napjai nem teltek ilyen vidáman, mert az édesapák valószínűleg a fronton harcoltak, az édesanyák pedig keményen dolgozhattak, hogy eltartsák a családjukat.

A kenyérkeresők hadba vonulásával ugyan járt a hadisegély, de ez egyre kevésbé biztosította a családok megélhetését. Ezért – habár mind Pestszentlőrincen, mind Soroksárpéterin már a háború előtt is sok munkásnő dolgozott – egyre több nőnek kellett munkát vállalnia. Nemcsak a korábban is elsősorban nőket foglalkoztató textilgyárakban, hanem a férfi munkások bevonulásával a haditermelésbe bevont, lőszert előállító üzemekben is akadt munka a nők számára (Lipták és Társa Építési és Vasipari Rt., Magyar Lőszergyár).

1916 szeptemberében, miután a sok fémgyűjtő akcióban már minden mozdítható nyersanyagot begyűjtöttek a hadsereg számára, Pestszentlőrinc 1902 óta meglévő három harangjából is „bevonult” kettő.

Szeptember 5-én Wimmerth Béla búcsúztató szentmisét tartott. „A harangokat úgy dobták le a toronyból, de semmi bajuk nem lett, még csak ki sem csorbultak. Persze egész nap búcsújárás volt, s akadt nem egy-két öregasszony, aki sírva ölelgette, csókolgatta a harangokat.”

Néhány nappal korábban, augusztus 31-én a Lipták-gyár és az osztrák Enzesfeldi Lőszer- és Fémművek részvételével megalapították a Magyar Lőszergyár Rt.-t. „Az új gyár egy lőszergyártási szabadalom kihasználását veszi fel programjába, és ezen belül olyan lövedékeket is fog produkálni, melyeket a Lipták-gyárban eddig nem állítottak elő” – írta a Pesti Napló 1916. szeptember 1-jei száma.

„Az alapítást jóval korábban előkészítették, ugyanis 1916. május 18-án már megvolt a munkafolyamatokra kész ütemterv. Szinte azonnal elindult a gyár építése. Pár hónap múlva, október-november folyamán a fő épületek elkészültek, és miközben a kapacitás bővítése érdekében tovább folyt az építkezés, a termelést is megkezdték. A lőszergyár napi átlagban több mint ezer munkást foglalkoztatott, és 12–15 ezer lőszert gyártott hetente. A tervezéskor minden óvintézkedést megtettek a balesetek elkerülésére. A munkafolyamatokat elkülönítették, a veszélyes anyagokat a gyár területétől távol tárolták és biztonságos helyen őrizték. Az esetleges tűz gyors eloltásához a telepet behálózó vízvezetéket terveztek, víztornyot építettek. A legmodernebb, alacsony nyomású gőzfűtő berendezéssel látták el az üzemépületeket, hogy a szikrák keletkezését ezúton is kiküszöböljék” – idézi fel Pápai Tamás László történész a lőszergyár építését.

A háború után a gyár préselt áru és játékszerek előállítását tervezte, azonban a román megszállók teljesen kifosztották a hadianyagüzemet. Az itt raktáron lévő mintegy 250 ezer készre szerelt tüzérségi lövedéket magukkal vitték, továbbá 168 munkagépet és 38 motort tulajdonítottak el. Amit pedig nem tudtak elvinni, azt annyira összetörték, hogy teljesen hasznavehetetlen legyen. A lőszergyár vezetősége 1921 júliusában teljesen kicserélődött, majd a céget átnevezték Pestszentlőrinci Lakásépítő Rt.-vé, és hajdani területén, a majdani Havanna-lakótelep helyén megindult az Állami lakótelep létrehozása.

Az üresen álló gyártelep épületeiben lakásokat alakítottak ki, és új lakóházakat is emelt a Népjóléti Minisztérium, hogy emberhez méltó körülményeket teremtsen a trianoni menekülteknek. A lakótelep külön világnak számított Pestszentlőrincen, s nem csak azért, mert fallal volt körülkerítve, és este csak kapuőr tudtával lehetett bejutni. Saját iskolája, temploma, kultúrháza, futball-, tenisz- és jégpályája is volt.

Az 1970-es évek végén megkezdődött a telep felszámolása, a Havanna-lakótelep építése. Új épületekbe és középületekbe új lakók és dolgozók jöttek, új életforma alakult a régi helyén, az egykori Állami lakótelepre ma már csak a római katolikus és az unitárius templom épülete emlékeztet. Ezért is tartják fontosnak az egykori lakosok az évenkénti találkozó megtartását, aminek mindig nagy sikere van.

* * *

Sorsfordulók

Sorsfordulók – Pestszentlőrinc és Soroksárpéteri az első világháborúban címmel első világháborús tanulmány- és forráskötetet adott ki a Tomory Lajos Múzeum, az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság és Pestszentlőrinc–Pestszentimre önkormányzata támogatásával. A kötetben első alkalommal jelenik meg nyomtatásban hosszabb egybefüggő részlet a páratlan helytörténeti dokumentum, Wimmerth (Vereczkey) Béla, Pestszentlőrinc első katolikus plébánosa olvasmányos naplójából. A tanulmányokat Pápai Tamás László történész és Heilauf Zsuzsanna múzeumvezető jegyzi.

* * *

Állami lakótelepiek találkozója

A Kondor Béla Közösségi Ház és a Tomory Lajos Múzeum várja az egykori Állami lakótelep lakóit, valamint az érdeklődőket könyvbemutatóra, majd közös nosztalgiázásra és beszélgetésre.

A szervezők az ingyenes programra előzetes jelentkezést kérnek a helytörténeti gyűjtemény elérhetőségein (290-1585 vagy Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.) .

A találkozó helye és időpontja: Kondor Béla Közösségi Ház (Kondor Béla sétány 8.), szeptember 22. (csütörtök), 17 óra