– A helyi újságnak adott évértékelő interjújában azt mondta: a XVIII. kerületben végre „helyükre kerültek a dolgok”. Mit értett ezalatt?

– Konkrétan a tavaly november 4-i nemzeti gyásznap, a Hargita téri emlékművünknél tartott megemlékezésre gondoltam, amelyen Áder János köztársasági elnök úr mondott ünnepi beszédet. A kerületben még a rendszerváltás után sem nézték jó szemmel az 1956-ról szóló nyílt és őszinte beszédet, mi viszont évről évre igyekeztünk egyre többet tenni azért, hogy méltósággal tudjuk megünnepelni a sokáig elhazudott ünnepünket. A köztársasági elnök úr megtisztelő jelenléte, az emlékművet felkereső budapestiek egyre nagyobb száma azt jelzi, hogy az ország és a főváros elismeri és támogatja az erőfeszítéseinket. Azt hiszem, ez óriási elégtétel a kerületi mártírjaink családtagjainak, mindenkinek, aki évtizedeken keresztül bízott abban, hogy az igazságok legyőzik a hazugságokat. A jó irányba fordult, fordított emlékezetpolitika mellett azonban egyéb területeken is jelentős és rendszerszintű változásokat élünk meg, amelyeknek a későbbiekben kiemelt jelentőségük lesz.

– Hamar elérkeztünk a repülőtér és környékének fejlesztési programjához.

– Igen, ugyanis meggyőződésünk, hogy a formálódó Airport City az utóbbi évtizedek legnagyobb XVIII. kerületi projektje, amely alapvetően határozza meg a városrész majdani életszínvonalát. A hazai és a nemzetközi partnereinkkel olyan terveket dolgoztunk ki, amelyek révén a repülőtér integrált része marad a kerületnek, ugyanakkor az új szolgáltatások, a légiiparra támaszkodó új vállalkozások, a környéken élők komfortérzetének javítását szolgáló projektek jelentősen megnövelik a reptéri agglomeráció értékét. Azt hiszem, nyugodt szívvel kimondhatjuk: a repülőtér és környékének gazdasági megerősödése a kerület jövőjének záloga.

– Gondolom, a munkahelyteremtés lehetőségének örülnek a legjobban.

– Ez csak részben igaz. Ennek a folyamatnak az elősegítésére szolgál a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér Terület- és Gazdaságfejlesztési Klaszter (BUD Klaszter), amely segíti a helyi gazdaság élénkítését, az elérhető erőforrásoknak az adott területre koncentrálását, a munkahelyteremtést. Azért küzdünk a_gazdasági klaszteren belül, hogy minél nagyobb hozzáadott értékű munkahelyek jöjjenek létre, ezáltal pedig magasabb jövedelmet kapjanak a munkavállalók. Természetesen ezért a munkavállalók képzését is segítjük a Norvég Alapból létrejött képzési központon keresztül._Ha mindehhez hozzávesszük, hogy tavaly átadtuk a Lufthansa Technik AG repülőgép-mérnöki központját, hogy a kormány nemrég a repülőtér és a Nyugati pályaudvar közötti gyorsvasút megépítéséről is döntött, akkor viszont tényleg kiszámítható és biztonságos jövőben bízhatunk. Csak ez utóbbi beruházás nagyságrendileg 100 milliárd forintba kerül.

– A térség mostoha közlekedési viszonyain pedig a körvasút segíthetne a legtöbbet – ha jól tudom, ennek megvalósítását az agglomeráció már régóta szorgalmazza.

– Igen, és ismereteim szerint a MÁV-csoport és a Budapesti Közlekedési Központ folyamatosan egyeztet is az ügyben. Az úgynevezett „S-Bahnkoncepció” már többször napirendre került, mivel a német, osztrák mintára a fejpályaudvarokra való befutás helyett az agglomeráció fontos csomópontjait összekötő, jelentős járatsűrűséget felmutató körvasút biztos támaszt nyújthatna a külső kerületekben élőknek. Summa summarum: a 2024-ig, a remélt olimpiarendezésig tartó fejlesztési időszakban a XVIII. kerület csak nyertes lehet.

– Ahogy utánanéztünk, az előző uniós ciklusban huszonöt intézmény, bölcsőde, óvoda, iskola, közösségi ház újult meg a kerületben. Jelenleg melyek a fejlesztési prioritások?

– Elsősorban a kerületben élők mindennapi igényeit szeretnénk minél magasabb színvonalon kielégíteni, de természetesen az aktuális európai uniós tervezési időszakban elnyerhető forrásokra is folyamatosan pályázunk. Az elmúlt években az Európai Unió támogatásával, a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) és a Közép-magyarországi Operatív Program (KMOP) keretében 5 milliárd forint értékű fejlesztést hajtottunk végre, amiből az önkormányzat 700 millió forint önrésszel vette ki a részét. Ez óriási eredmény, ha tudjuk azt is: hat évvel ezelőtt több mint 10 milliárd forintos adóssággal vettük át a kerület irányítását.

– Milyennek ítéli Pestszentlőrinc– Pestszentimre helyzetét a többi kerülethez képest?

– A helyzetünk – már csak adottságaink miatt – speciálisnak mondható, és nemcsak lokális értelemben. Ahogy az egyik gyakran használt szlogenünk is mondja: távol a belvárostól, közel egymáshoz. Mi igyekszünk ezt a szituációt a lehető leghatékonyabb módon kihasználni, sőt erre építeni. A Teraszváros koncepciónknak például ez az alapja: olyan kerületet szeretnénk, ami túl azon, hogy vonzó és szerethető, egyesíti és egységesíti az erősségeinket. Ebben rengeteg eredményt értünk el, de továbbra is a kertvárosok és a nagyobb, úgynevezett urbanisztikusabb kerületrészek párhuzamos és együttes fejlesztésében hiszünk. Egyébként a törekvéseinket a számok is igazolják: a kertvárosi övezeteinket egyre több fiatal család választja lakóhelyül. Ez talán törvényszerű is: ha a területen könnyen lehet munkát találni, ha a városrész igyekszik minél inkább eleget tenni az igényeknek, ha a leendő lakos tisztességes, a munkában és a tettekben hívő közösséget talál, akkor minden adott ahhoz, hogy megvalósítsa az elképzeléseit.

– Az önkormányzat hogyan tud segíteni a helyiek komfortérzetének javításában?

– Számos olyan intézkedést hajtottunk, hajtunk végre, amelyeket a gyermekes családok igényeinek rendeltünk alá. Ilyenek például a nevelési-oktatási intézmények felújításai, a szabadidő eltöltéséhez szükséges feltételek biztosítása. Jó példa erre a nemrég, Pestszentimrén felújított két óvodánk, vagy éppen a Pestszentimrei Közösségi Házban most átadott könyvtárunk. Emellett azonban a lakosság különböző szegmenseit is igyekszünk kiszolgálni és támogatni. Így van ez a babaprogram, a „Gólyahír” esetében, de így van az iskolába készülő gyerekek, az ifjú házasok vagy éppen a nyugdíjasok esetében is. Azt gondolom, hogy az ilyen sokrétű és intenzitású támogatási rendszer nagyon ritka még a fővárosban is.

– Miben kell még javulnia az önkormányzatnak?

– Talán túlzottan pragmatikusnak, már-már technokratának tartanak, de személy szerint akkor lennék elégedett, ha a kerület úgy működne, mint egy szolgáltatóház. Ha az itt élők pontosan megrajzolt keretek között, kiszámítható minőségben kapnának meg mindent, ami a saját boldogulásukat segíti. Azt szeretném, ha a XVIII. kerület, az önkormányzat nem a bürokratizmus szinonimája lenne, hanem a tettre kész, ha úgy tetszik, a fogyasztóbarát szolgáltatásé. A magyar nyelv leleményességét kihasználva azt szeretném, ha a korszerűség korszaka köszönés nélkül köszönne be...