– Mi történt valójában? Azért kérdem, mert amikor korábban találkoztunk, nem volt különösebb problémája. Léteztek kisebb „szívzűrei”, de ezeket leszámítva nem volt gond az egészségével. Most meg csőstül jött a baj…
– Volt egy tervezett csípőprotézis-beültetésem, amiről ma már szinte az mondható, hogy rutinbeavatkozás. Jól is sikerült az operáció, ám néhány nappal később súlyos bélfertőzést kaptam. Amikor rám tört a betegség, nem mindennap lehettem biztos abban, hogy megérem a másnapot…
– Mikor volt ez, és mennyi ideig volt kritikus az állapota?
– A csípőprotézis-műtétre húsvét után mentem be a kórházba, bízva abban, hogy rövid időn belül hazajöhetek, és itthon fejeződik be a gyógyulásom.
– Mi lehetett a bélfertőzés oka?
– Valójában nem tudom… Mondták ezt is, azt is… De ha tudnám, akkor sem beszélnék róla, már csak azért sem, mert minél előbb szeretnék túllenni még a rossz emlékén is.
– Ahogy mondta, már otthon van, a Szent Margit Plébánián gyógyul. A megpróbáltatások után erőre kapott annyira, hogy ellássa a papi szolgálatot?
– Azt, hogy igen, ma még csak nagyon óvatosan merem kijelenteni, hiszen a műtét a mozgásomban akadályozott, a fertőzést pedig még a mai napig nem tudtam kiheverni. Azért hála istennek, napról napra jobban érzem magam. Az még sajnos messze van, hogy azt mondhassam, egészséges vagyok.
– Azok után, amiket most hallottam öntől, nem is teszem fel a kérdést, ami miatt eredetileg hívtam, vagyis hogy megy-e szabadságra a nyáron, s ha igen, hova…
– Gondolhatja, mi lett volna a válaszom… Az idén nem lesz szabadság, és azt hiszem, még a templomunk utcájából sem nagyon megyek ki. Csak lábadozásra futja, meg arra, hogy kérjem a Jóistentől a reménybeli teljes gyógyulást.
