Az udvariasság úgy diktálja, hogy a kerületi korelnökkel, a pestszentlőrinci Ibolya utcai kápolna nyugalmazott plébánosával, a 83. életévében járó Varjú Imrével kezdjük a sort. Az atya korát meghazudtoló lendülettel és energiával éli a mindennapjait. A nyárból is kiszakít egy rövidke időt, hogy elutazzon.
– Nekem tálcán kínálkozik a kikapcsolódás, mert örököltem Cserkeszőlőn egy csendes vidéki házat, így természetesen ott töltöm el a szabadságom napjait, bár szabadságra valójában sosem megyek, mert igyekszem mindig Jézus felé fordulva megélni a napjaimat. Ha ezt nézzük, akkor mindegy, hogy hol van az ember… Mindenesetre a környezetváltozás nekem is jót tesz, a cserkeszőlői gyógyvíz pedig, mint mindenkit, engem is megfiatalít.
Kétszer mennek, de csak ketten
Háló Gyula baptista lelkész is a határainkon belül tölti a szabadságát, de nem is egy, hanem két alkalommal is el tud utazni.
– Jól hangzik, hogy kétszer is lesz egy-egy hétnyi szabadságunk a feleségemmel, de úgy vagyok ezzel, mint az az ember, akik nagyon szereti a hivatását. Azt mindig mindenhova magával viszi, nem tud kibújni a bőréből, mert nem is akar. Belőlem sem lesz más, örökre lelkipásztor maradok. Mivel már nagyok a gyermekeink, nem nyaralnak az „öregekkel”, s azt hiszem, mi is jobban ki tudunk kapcsolódni, ha csak kettesben vagyunk a feleségemmel. A legidősebb gyermekem a nyáron kapja meg a diplomáját, akkor természetesen együtt lesz a család. Ketten egyetemisták, a „legkisebb nagy” pedig gimnáziumba jár. De hogy válaszoljak a kérdésére: Földváron és Kiskörösön töltünk egy-egy hetet a feleségemmel.
„Világcsúcs” Dunavecsén
Az idén is mozgalmas a nyara a Kossuth téri református templom lelkészeinek, Sándor Balázsnak és a feleségének, Gabriella asszonynak, mert a nyári táborok is lekötik az idejüket. A lelkésznőt kérdeztük a nyári „menetelésről”.
– Legyünk bármennyire is elfoglaltak, kell időt szakítanunk arra, hogy együtt legyen a család, mert van nekünk egy Kincsőnk, egy Pannánk, egy Balázsunk és egy Mátyásunk. Igaz, mindennap látjuk őket, de azért a közös kikapcsolódás mindig jobb és szebb. Az első programunk felejthetetlen lesz, az biztos. Dunavecsén találkozik a nagy család, ami azt jelenti, hogy a férjemnek mind a 12 testvére ott lesz, vagyis a 13 szülőpárnak valamennyi gyermeke, mind a 33. Azon túl, hogy senki senkit nem talál meg, csodás és felemelő ez az együttlét, s élvezzük az Istentől kapott ajándékainkat… Utazunk Balatonszemesre is, ahol – ha szabad dicsekednem – Balázzsal mi leszünk a Balaton-NET konferencia arcai.
Erdély és könyvespolc
A pestszentlőrici unitárius gyülekezet lelkésze, Szent-Iványi Ilona is igyekszik kikapcsolódni a nyáron. Nem is lenne „igazi unitárius”, ha nem Erdély felé venné az útját, s nem az ottani gyönyörűséges hegyek között pihenne néhány napot.
– Számunkra Erdély olyan, mint a második fővárosunk. Néhány napja érkeztem haza Kolozsvárról, ahova a hivatalos elfoglaltságom szólított. Teljesen biztosnak még nem mondhatom, de remélem, nyílik lehetőség pár nap kikapcsolódásra az erdélyi hegyek között, Székelyudvarhelyen, aminél idegnyugtatóbbat elképzelni sem lehet. Olyan egyedüllét ez ott, hogy mégsem vagy egyedül, mert érzed az Úr közelségét… Biztosnak látszik, hogy el tudok utazni egy hétre Kehidakustyánba, ahol a gyógyvíz nekem is jót fog tenni. Emellett természetesen takarítani is fogok, ami nem olyan egyszerű… Az ötezer kötetes könyvtáram megköveteli a törődést. Valamennyi kötetet leszedem, leporolom, úgy teszem vissza a helyére. Nem kis munka.
