A hatvanas évek végétől a hetvenes évek nagy részére jellemző volt a javarészt előre gyártott elemes építési technológia (a panel) térnyerése, amely nem kedvezett igazán az egyedi gondolkodású tervezőknek, de illő szakmai alázattal a legjobb, emberközeli megoldásokra törekedtek. Virág Csaba szakmai ars poeticája a funkció, a használhatóság, a szerkezet és a gazdaságosság egységének megteremtése volt. Sikeres volt az a személyes törekvése, hogy megoldást kínáljon sok-sok ezer ember rövidebb-hosszabb, néha egy egész életre szóló civilizált lakhatásra. Az élet bebizonyította, hogy a nagybetűs Havanna-lakótelep az adott „panelkategóriában” megállta a helyét, generációk nőttek fel, és a tervező építész empátiáját, humorát átvéve hirdetik az ott lakó barátaink, hogy havannásnak lenni nem mindenkinek adatik meg.
