– Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek megismerjék Erdély csodálatos tájait, kultúráját, múltját és jelenét, hiszen történelme a mi történelmünk is – hangsúlyozta a pedagógus. – A párhuzamos osztály osztályfőnökével Sirán Gergővel előzetesen felmértük a szülők körében, hogy vállalják-e az utazás anyagi terheit, amely nem lesz több, mintha itt, Magyarországon mennénk osztálykirándulásra, vagy erdei iskolába, mert a költségek nagy részét a pályázat fedezné. A szülők és gyerekek lelkesedésén felbuzdulva megterveztük az utat, a magyar és történelem szakos kollegák tananyaghoz kapcsolódó információinak figyelembe vételével, továbbá némi helyismeretre hagyatkozva. Hódoss Henriette elmondta, hogy nem vették igénybe utazási iroda segítségét, minden szálláshelyet, külhoni iskolával való találkozást maguk intéztek. Több előkészítő órát és egy projekt „napot” is tartottak, hogy a gyerekeknek legyenek előismeretei a látnivalókról. Ezt nagyon fontosnak tartották, mert így a megtapasztalás élményével gazdagodva, mélyebben elsajátíthatják a diákok az ismereteket. Az előkészítő órákon a gyerekek hallhattak Erdély történelméről, irodalmáról,, a Keleti-Kárpátok földrajzáról, az utazásuk alatt érintett tájegységek jellegzetességeiről, növény és állatvilágáról hallhattak a gyerekek. Megtanulták a növényhatározó használatát, hogy a Tordai-hasadék és Borszék különleges növényeit megismerhessék. Kalotaszegi, mezőségi népdalokat, széki táncot tanultak. Székely-kapukat rajzoltak, kis kopjafákat és koszorúkat készítettek, hogy azokat majd elhelyezzék az emlékhelyeken. Minden állomáshelyhez fűződött valamilyen monda, legenda, amelyeket drámajáték formájában eljátszottak.
Május 20-án, kora reggel indult a csapat Erdélybe. Első állomáshelyük Nagyvárad volt, majd Csucsa és Bánffyhunyad következett, msjd Körösfő. A festett kazettás templomban, a gyerekek kérésére a kántor megszólaltatta az orgonát. A Himnusz kezdő akkordjai után, a csoport minden tagja elkezdte énekelni. Ez a spontán éneklés felemelő és megható volt. Körösfő után Kolozsvárra mentek, ahol a szállásuk is volt. A második napon a először Házsongárdi temetőben jártak, majd Tordán. A Sóbánya és a Tordai-hasadék az egyik legnagyobb élménye volt a gyerekeknek. Aznap Marosvásárhelyen volt a szállásuk, a harmadik napon a gernyeszegi Teleki-kastélyba látogattak el.
– Gróf Teleki Kálmán személyesen vezetett körbe bennünket a kastélyban és parkjában, annak ellenére, hogy aznapra vendégeket várt, Áder János köztársasági elnököt és küldöttségét – mondta Hódoss Henrriette. – Marosvécse után a gyönyörű Maros-völgyén keresztül Borszékre mentünk. Bár a borvizek nem ízlettek a gyerekeknek, a túra a Jégbarlanghoz és a Medve-barlanghoz kárpótolták őket. A nap várva várt eseménye volt a találkozás a szárhegyi hetedikesekkel. Egy futball és egy kézilabda mérkőzést játszottak a szárhegyiekkel az iskola gyönyörű, fából készült sportcsarnokában. Este a szállásukon a Kájoni János Gyermekotthonban átadták tárgyi és pénzbeli adományaikat az otthonvezető asszonynak. A negyedik napon a Békás-szorosban és a Gyilkos-tónál kezdték a kirándulást. Aznapra még várt a kirándulókra egy nagy út, feljutni a Madarasi-Hargita csúcsára, hogy elhelyezzék kopjafáikat. A magyarok” Szent hegyén” is elénekelték a közösen a himnuszt, nem kis megilletődéssel. Aznap a szállásuk Székelyudvarhelyen volt. Az ötödik napon, május 29-én hazaindultak, természetesen számos állomást beiktatva. Szejke-Farkaslaka-Fehéregyháza-Vajdahunyadvára-Déva-Arad.
– Csodálatos utunk volt. És csodálatos időnk – mesélte a pedagógus. – Hazaérkezve beszámoltunk a kollegáknak a tapasztalatainkról, a gyerekekkel értékeltük a kirándulást. Még vár ránk egy projektnap, amikor is az egész iskola közösségének beszámolunk utazásunkról, és játékos feladatokkal vegyítve osztjuk meg élményeinket.
A diákok így meséltek a kirándulásról: „Igen nagyon vártam, mert kíváncsi voltam milyenek az erdélyi emberek, szokások, helyek. Széki táncot tanultunk, erdélyi ételt kóstoltunk, Székely Himnuszt és népdalokat tanultunk. (Barna Klaudia) „Nekem a Teleki-kastély tetszett a legjobban, mert egy igazi gróf vezetett körbe minket”. (Kispál Regina)
