– Az utunk mottója: „A víz szalad, a kő marad” – Értékek mentén Erdélyben – mondta Kiss Éva Mária, a Kandó Téri Általános Iskola pedagógusa.
– Hetedikeseink pályázatukhoz kapcsolódó motivációs levelükben maguk említették a legmaradandóbb értékeket, amelyeket szerettek volna mélyebben megismerni az út során.
A legfontosabbak voltak a nép történelme, emlékhelyeinek gondozása, a legendái, az étkezési kultúrája, a természeti környezet ápolása, az emberi kapcsolatok mélysége, népművészete. Előkészítő foglalkozásokon részletesebben ismerkedtek tanulóink Erdély természetföldrajzával, népességével. „Gazdag a történelmük, szeretnék többet tudni róla.”– írta az egyik diák.
A pedagógus elmondta, hogy képet kaptak a gyerekek az észak-mezőségi és a gyimesi emberek életérzéséről, sokat megtudtak az itt élők népviseletéről, népművészetük motívumairól és táncukról is.
Az út során a XII. századtól kezdve egészen napjainkig tehettek időutazást a Kandósok Erdélyben azon értékek mentén, amelyek az emberi közösségek összetartó erejét adják, s amelyeket nem mos el sem a víz, sem az idő.
Az út főbb állomásai a következők voltak: Királyhágó, a Csomád-hegyen át Kézdivásárhely (Gábor Áron emléke) felé, Bálványos, Nyerges-tető, Csíkszereda, Csíksomlyó, Madéfalva, Gyergyói-havasok, Tusnádfürdő, Prázsmár (erődtemplom) a Barcaságban, Brassó (Fekete templom), Homoród fürdő (Borvíz útja), Farkaslaka (Tamási Áron nyomai), Maréfalva, Korond (Józsa János fazekas munkái), Fehéregyháza (Petőfi Sándor emléke), Segesvár, Nagy-Küküllő…
– A gyerekeket leginkább a magasság és a mélység ragadta meg: a hegyek fennkölt magassága és az emberi kapcsolatok mélysége – tette hozzá a pedagógus.
