Az L-Térő Alapítvány négy éve rendezi meg a Számít6sz rám klubot a Rózsa Művelődési Házban és néhány hónapja a Kondor Béla Közösségi Házban is. Tóth Sándor, az alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta, hogy olyan klubprogramot szerveznek, amelyen nem előadásokat kell végigülni, hanem az „előadóval” beszélgetni lehet, ahol szabad kérdezni.
Ezúttal Jaksa János csontkovács, okleveles gyógymasszőr volt a klub vendége, aki fényképekkel, filmfelvételekkel illusztrált beszámolót tartott arról, hogy miként találkozott először a buddhizmussal, hogyan élnek Indiában a buddhista szerzetesek és a szegény emberek.

János 2004-ben kezdett el érdeklődni a keleti filozófia iránt. Két évvel később találkozott egy magyarországi előadásokon Szái Bábával, az indiai guruval, spirituális és humanitárius személyiséggel. Aztán megismerte a tibeti származású, nepáli rinpocsét (egy tibeti buddhista vallási illetve teológiai tisztséget jelöl). Jaksa János eljárt a rinpocse magyarországi tanításaira és egy alkalommal meghívta a kolostorába a többi magyar hallgatóval együtt. A repülőjegyet kellett megvenniük, szállást és ellátást kaptak. Ott „fertőződött meg” a buddhizmussal.
Később megszervezték az elvonulást Kunhegyesen is úgy, mint Indiában, Tibetben, Nepálban. Ilyenkor szerzetesek a külvilággal nem tartanak kapcsolatot, csak a belső lelki fejlődésükkel foglalkoznak. Jaksa is csatlakozott az elvonulókhoz. Olyan életet éltek, mint a szerzetesek, azzal a könnyebbséggel, hogy kéthavonta haza mehettek. Ő volt a csapatban a „kakukktojás”, mert nem azért ment oda, mert elmenekült valamilyen probléma elől, hanem azért, mert érdeklődött a buddhizmus iránt. Megtapasztalta hogyan élnek a szerzetesek, de nem lett buddhista.

Emberközpontúak

A buddhista vallás nagyon emberközpontú. Azonban egy kis ellentmondás mégis van benne. A szerzetesek nagyon sok adományt kapnak, jól élnek, de a kinti világban nagy a szegénység. A világi életet élő szegény emberek és a szerzetesek lelkületében nem sok különbség van. Ha valaki aznapra két marék rizst kapott, de neki csak a fele kell, akkor a másik maréknyit odaadja egy éhezőnek, hogy azt a napot ő is élje túl. Nem rakja el a rizst másnapra. Úgy gondolkodik, hogy biztosan kap egy marék rizst holnap is.

A vénájukban van a szeretet. A másik embert tolerálják, elfogadják olyannak, amilyen és nem akarják megváltoztatni. Szeretettel közelednek felé, nem számít, hogy gazdag-e, vagy szegény.

Család

Minél nagyobb a család, annál nagyobb az összetartó ereje.
Indiában, ha összeházasodik két fiatal, akkor egy év múlva „kötelezően” családot kell alapítaniuk, mert úgy gondolják, hogy az első évben még lángol a szerelem, de később már keresni fogják egymásban a hibát, ami gyengíti a kapcsolatukat. Ha megszületik a kisbaba, akkor már nem egymással foglalkoznak, hanem a gyermekre fókuszálnak. Karitatív munkát is végez együtt a házaspár, szintén azért, hogy ne egymásra fókuszáljanak, hanem arra, hogy másokon segítenek.