„Néhány rongyos pásztor kedvéért”?
„Dicsőség a magasságban Istennek, és a Földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Lukács 2,14)
A legpompásabb emberi mű is csak halvány utánzata a mennyei seregek kórusának. Felgördül a függöny, és néhány szerencsés pásztor belelát a Mennyország csodálatos örömébe.
Ekkora égi szervezés néhány rongyos pásztor kedvéért? Földi „rendezésben” a gázsi, a technika milliárdokban lenne mérhető. Az arénák közönségének vagyont kellene fizetnie a jegyért. Az előadás csak így lenne rentábilis. A tévétársaságok sugároznák, és ez lenne az év szenzációja. Ehhez képest egy soha meg nem ismételt jelenés történt, néhány egyszerű ember előtt, aminek nem volt hírértéke abban a korban. Nehéz lehet ezt megérteni, de éppen ez jelzi, hogy elérkezett az Isten országa. Az üzenet nem üzlet, a „jelentéktelen” soha nem látott módon értékelődik fel. Ez valóban Isten szeretetének a jele. Számára mindenki kedves – a legkisebb is. Így történik az ünnepen is. Sokan megvetik, és nem is méltatják Isten Fiát arra, hogy egyetlen pillanatra is komolyan vegyék. A földi pompát választják. Lesznek azonban – lehet kevesen –, akik előtt felragyog Isten csodás és ajándékozó szeretete. Jóllehet templomainkban csak néhány ember fogja ezt meglátni, de Istennek ez így is kedves. Ő kész ránk árasztani minden áldását.
A mennyei kórus üzenete világos. Minden a sorrendtől függ! Ha újra meglátjuk a dicsőségét annak, aki Fiát adta az üdvösségünkért, akkor, de csak akkor, lesz igaz békesség és jóakarat a Földön. Amíg nincs tekintély a magasságbeli iránt, addig sekélyes szándékok rabjai maradunk. Mert a házat nem a kéménnyel kezdjük építeni, hanem az alapokkal…
Van időm Rád
A támogatás szándékával figyelve a társadalmi mozgásokat, a közösségek igényeit és az egyes emberek lelki tapasztalatait, többször megjelenik a nyugalom és a csend utáni vágy. A felgyorsuló világban egyre több ember szeretné újból megtapasztalni a csend erejét. Plébániánk ifjúsági csoportjának az összejövetelén fogalmazódott meg az úgynevezett slow-mozgalom témája. Filozófiai alapja a tudatosság, a nyitottság és a közösség.
Karácsony közeledtével egyre inkább felerősödik bennünk a szeretet utáni vágy. Nehéz meglépni, de egyszerűen csak döntés kérdése, hogy időt adjunk magunknak. Ez a szeretet lépése önmagunk felé. Ehhez kapcsolódik, és átjárja e folyamatot az Istennek ajándékozott idő. Ferenc pápa feltárja előttünk, hogy Istennek van ideje ránk, mert szeret minket. Amint kifejti, az egyház közösségeinek a kötelessége időt ajándékozni a törékeny emberi életek megerősítésére: „Valamennyien arra vagyunk hivatottak, hogy törődjünk a Föld legtörékenyebb lényeivel.” A legnagyobb ajándék, amit egymásnak ajándékozhatunk, az a tartalmas idő önmagunk, az Isten és a másik ember számára. Az önkéntesen ajándékozott időben ott rejlik a szeretet üzenete.
Szívből kívánom, hogy Karácsony letisztult üzenetét így hozzuk egymás életének közelébe.
Karácsonykor az ég és a föld összeér
Az ünnepek rangsorában legtöbben karácsonyt teszik az első helyre. Való igaz, hogy ez az ünnep a keletkezése helyéről, a júdeai Betlehemből az egész világra átterjedt. Az is igaz, hogy nem maradt szorosan véve vallási ünnep, mert megjelenik a népi szokásokban, a gasztronómiában, a művészetekben, az üzleti életben, de még a politikában is. A kérdés az, hogy a mindent profitra átszámító világban érdekel-e még valakit az első, az eredeti, az igazi karácsony. Úgy gondolom, nagyon sokan keresik az ünnepi kavalkádban az igazat, nem csak a valódit. Karácsony igaz története egyszerre meghitten gyermeki és monumentálisan ISTENI. Egyszerre szólal meg benne a Kirje, kirje kisdedecske és Bach Karácsonyi oratóriuma. Megtörténik a csoda: a véges befogadja a végtelent, az Ég és a Föld összeér.
A közösségeinkben az evangéliumi üzenet áll az ünneplés középpontjában, ezért az ünnepet megelőző adventi idő nem csupán egy egyházi eseményre való felkészülés, hanem GYERMEKVÁRÁS. Ennek szimbóluma az adventi koszorú.
Az első ilyet – amely egy kocsikerék volt 24 gyertyával – Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette, aki 1833. október 31-én megnyitotta az első árvaházat, amit még nagyon sok követett. (Gondoljunk csak Böjte Csabára.) Wichern árvaházaiban a sorra meggyújtott gyertyák fényénél gyermekek várták a GYERMEKET! Ma is ez a gyermeki lelkület teszi igazi ünneppé a karácsonyt. Isten ajándéka nem csak az ünnepre szól.
Betöltheti egész életünket a karácsony öröme és békessége. „Dicsőség mennyben az Istennek! – Békesség földön az embernek!”
