Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdete is. Az ünnep eredete a IV. századig nyúlik vissza. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok számát, az első mindig november 27. és december 3. közé esik, míg a negyedik, az utolsó december 18. és 24. közé.
Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot.
Az advent liturgikus színe a lila (viola), amely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnap az Úr eljövetelének a közelségét ünneplik. E nap liturgikus színe a rózsaszín. Az egész időszakban dísztelen a templomi oltár, az orgona szerepe pedig az énekek kíséretére korlátozódik.
Elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali (rorate) misét tartani. E szertartásokon különös hangsúlyt kap Szűz Mária tisztelete és a karácsonyi várakozás.
Korábban szokás volt az adventi időszakban böjtöt tartani. Ez idő alatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötéseket, de az utóbbit az 1661. évi nagyszombati zsinat püspöki engedélytől tette függővé. A böjtölés hagyománya a XX. század közepén szűnt meg.
