Ha lehet így fogalmazni, minta- és példaszerűen lebonyolított hálaadó istentiszteletet tartottak az elmúlt hét péntekén a Kossuth téri Sztehlo Gábor Evangélikus Gimnáziumban. A diákok, a tanárok, a meghívott vendégek a nyár folyamán újjáépített iskoláért nyilvánították hálát, a köszönet pedig azokat illette – elsősorban a támogatókat és az építőket –, akik elősegítették, hogy egy jól ismert, mégis vadonatúj épületben folytathassák a tanulást, az oktatást.

Hogy sokan lesznek, az már jó fél órával az ünnepség kezdete előtt nyilvánvaló volt, ugyanis már akkor megtelt az iskola tágas udvara. Sorra érkeztek a vendégek, akiket megszólaltatva nem volt nehéz dolga e sorok írójának. Ha mindenkitől csak néhány mondatot idéz, jószerével el is készült a cikke.
Akkor hát idézzünk…

Köszönet mindenért

A „ház asszonya” a vendéglátó, a gimnázium igazgatója, dr. Kalina Katalin nem is járt, amikor a vendégeket fogadta, hanem szinte repült, oly boldog volt.

– Megvalósult az álmunk! Igaz, nemcsak álmodni kellett érte, hanem nagyon sokat tenni is. Összefogtunk, mindenki akarta, így aztán, legyőzve a nehézségeket és megköszönve a támogatást, ünnepelhetjük, hogy ilyen körülmények között taníthatjuk a diákjainkat.

Nekik csinálták

Édes Csaba, a Thermo Épgép Szolgáltató Kft. operatív vezetője büszke lehetett a cég munkájára.
– Nem unatkoztak a nyáron az embereink, de végül minden vállalásunkat teljesítettük, mindennel elkészültünk. Ahogy elnéztem a diákokat, nekik is tetszik, s ez a leglényegesebb. Végső soron nekik csináltuk, használják tehát egészséggel.

Jó helyre ment a pénz A Sztehlo gimnázium külső és belső átalakítása, felújítása összesen mintegy 300 millióba került. De erre mondják: jó helyre hullottak a forintok.

Győri Gábor esperes, a gimnázium szomszédságában álló templom lelkésze az előző héten a nyitott templomok napját szervezte, most pedig itt örülhetett a híveivel.

– Ezért mindenkit köszönet illet. Az építőket, a segítőkész diákjainkat, a támogatóinkat és a ránk figyelő, a gondunkat viselő, mellettünk álló Jóistent.

A legőszintébb szavak

A valóban tökéletesen megrendezett hálaadó után – a bál előtt – a tanárok és diákok két fát ültettek az iskola főbejáratánál.

Ez előtt azonban Ughy Attila polgármester, az akkor még nem Sztehlo, hanem Steinmetz nevet viselő iskola egykori tanulója tartott ünnepi beszédet. Nem hosszút, nem untatót, annál inkább őszintét, szívből jövőt. Olyat, amilyet csak akkor tud elmondani bárki is, ha kötődése van az adott épülethez, és lelki kapcsolatot érez azokkal, akikkel együtt ünnepel, akikhez beszél.
Igaz, kampányidőszakban hangzott el, mégsem kampánybeszéd volt ez. A szép mondatokkal, az őszintén megfogalmazott szavakkal az volt a polgármester célja, hogy emlékezzen a régi iskolájára, a maiakat pedig a Sztehlo szeretetére buzdítsa.