Kiss Róbert, a területrész önkormányzati képviselője tartott megemlékező beszédet, amelyben hangsúlyozta, nagy öröm és tisztesség, hogy az elmúlt ciklusban az önkormányzat méltó módon adózott Laci bácsi emlékének. A templom előtti sétány az ő nevét vette fel, s lett Somogyi László sétány. Köszönet ezért az egyházközségnek, s az önkormányzat vezetésének.
Gazdaghoz is, szegényhez is
„Ily módon képezhet teljes egységet Laci bácsi egykori szolgálati helye, a Szent László Plébánia, Laci bácsi szobra és a közelmúltban róla elnevezett közterület”.
Az ünnepség után Kiss Róbert képviselőt kérdeztük, aki valóban közeli kapcsolatban állt az atyával, hiszen ő keresztelte meg egykoron őt, s a politikus később az ő szentmiséit hallgatta.
- Somogyi László olyan ember volt, akiről még a nem vallásos érzületű emberek is főhajtással beszélnek, mind a mai napig. Sok itt élő szerint ő a lakótelep „védőszentje”, aki odafentről tovább egyengeti a Havanna-lakótelep útját. A Laci bácsival kapcsolatos legendáknak, történeteknek se szeri, se száma. Olyan ember volt, aki mindenkivel szót értett, állhatatosan, odaforduló szeretettel viseltetett mindenki iránt. Legyen az akár férfi, akár nő, akár fiatalka, akár idős, akár jómódú, akár kevés pénzzel bíró – mondta Kiss Róbert.
Irányt mutatott
- Pedig a Havanna nem arról volt híres, hogy csupán könnyen kezelhető emberek élték…
- Így igaz, de ő mindenkivel, a nehéz fiúkkal is megtalálta, hogy úgy mondjam, a „havannai hangot” az egykori Állami-lakótelepen, majd a Havannán is.
- Mi lehetett ennek a titka, s volt-e egyáltalán titok?
- Nem csoda volt ez. Sokkal inkább a kitartó szeretet, az állandó, szeretettel teli figyelem. Ez volt a „győzelmének” a titka. Türelemmel, kitartással és szép szóval „fogta meg” a nehezebben kezelhetőket.
- Vajon vannak-e ma utódai az atyának, vannak-e ilyen példaképek?
- Az igazi példakép ő volt. Olyan ember, akinek minden mozdulata, cselekvése az embertársai életének jobbítására, szebbé tételére irányult. Hol atyai szeretettel, hol iránymutatással. Amire éppen szükség volt. Kötelességünk az örökségének a továbbvitele, elsősorban hozzá méltó emlékezéssel.
Ha eltévedünk…
- Milyenek voltak az atya celebrálta szentmisék?
- Még ma is meghatódottsággal és örömmel teli lélekkel emlékszem vissza a Laci bácsi tartotta 11 órai szentmisékre. Ezeknek mindig megvolt a varázsa, amely széppé, mássá tette a vasárnapot. Ha lehetne, „visszahoznám” őt, mert ma is égetően szüksége lenne mindannyiunknak Somogyi Lászlókra. Olyan emberre, emberekre, akik az életük, a mindennapjaik példájával járnak előttünk, utat mutatnak, akiktől tanácsot lehetne kérni, akikre bizonyosan számíthatunk, ha eltévedünk az erdőben, vagy letérünk a helyes útról.
