Amint arról már beszámoltunk, KR7 elnevezéssel rendezett alkotói-előadói hetet augusztus végén a baptista egyház Pestszentimrén. Az utcán is, a Nemes utcai imaházban is. A KR7 főrendezőjét, az imrei baptisták lelkészét, Háló Gyulát kérdeztük.


– Volt mit nézni és látni a KR7 napjaiban. Program programot követett, az ember csak ámulta azt a kreativitást, amely „felszabadult” a pestszentimrei fiatal baptistákból. Mikor és hogyan fogant meg a gondolat, ki volt a kitaláló?
– Már tavasszal kezdtünk arról beszélgetni, hogy a nyári szünetben a tehetséges fiataljainkkal rendezzünk egy olyan hetet, amikor művészeti műhelyként együtt lehetnek, hogy képzőművészeti és irodalmi alkotások szülessenek, hogy szórakoztassuk az éppen arra járókat. Ettől kezdve terveztük hétről hétre az elképzeléseket. Nem volt nehéz előrelépni, mert a fiatalokban ott bujkált a bemutatkozás vágya.

Százakat vonzott

– Mennyi idő kellett az előkészítéshez, és ki volt a KR7 elnevezés keresztpapája vagy -mamája?
– A tervezgetések megkezdése után rögtön Facebook-csoportot hoztunk létre, s ott folytattuk a szervezést. Az egyik esti beszélgetés közben elgondolkodtunk azon is, hogy milyen nevet adjunk az összművészeti hétnek. Mivel Kreatív ünnep elnevezéssel már korábban is szerveztünk művészeti programokat, ez adta az ötletet, hogy kreatív hét legyen a mostani rendezvény neve. Hogy miként írtuk, írjuk? A legegyszerűbben. Két betűvel és egy számmal, így: KR7. Ezzel több mindenre is utalunk. Nem bánjuk, ha az „áthallás” nem is nehezen megfejthető…

– A KR7 két hete befejeződött, van-e már összegzés? Hozzávetőleg hány fiatalt mozgatott meg az eseménysorozat?
– A nappali szabadtéri, utcai programok és a Nemes utcai imaházunkban megrendezett esti Cooltour Café rendezvények naponta átlagosan 60 fiatalt értek el, ami számunkra szép szám volt, nem beszélve arról, hogy akik eljöttek, aktívak voltak: vagy alkotóként-előadóként, vagy az est programjait őszintén a szívükbe záró nézőként-hallgatóként.

Örömfestés

– Tudjuk, a „lényeg” az, hogy a fiatalok felé forduljunk, de azért megkérdem: részt vettek-e idősebbek is a programokban?
– Az első KR7-napon, hétfőn éppen egy idősebbnek mondható hölgy, Gajdátsy Kata vonta be a csurgatásos festés titkaiba a jelenlevőket. Őszinte lélekkel mutatta be a technika rejtélyét, s ezt követően gyorsan megszülettek az első alkotások. A résztvevők egymás festményeit is kiegészítették, sőt egy közös festményen is dolgoztak. Nem örömzenélés, hanem örömfestés volt ez, a mi örömünkre is.
– Milyen volt a visszhangja a KR7-nek a fiatalok körében?
– Talán mondanom sem kell, hogy a fiatalok az esti Cooltour Café programjait élvezték a legjobban, amelyek az eredetileg tervezett 9 órai zárásnál jóval tovább tartottak. Ez persze nem okozott gondot, mert otthon voltunk, az imaházunkban.

Isteni volt…

– Bizonyára volt kedves történet, amit a szívébe zárt.
– A KR7 minden perce ilyen volt… De ha mégis, akkor az, amikor az egyik délután a Hősök terét lakta be a társaság egy része. Néhányan egyvonalas portrékat rajzoltak az arra járó gyerekekről, idősekről, fiatalokról. A háttérben ezalatt az „utcazenészeink” zseniálisan játszották és énekelték egymás után a jobbnál jobb, szebbnél szebb dalokat. Meg is álltak az arra járók, ki rövidebb, ki hosszabb időre. Egy kerékpáros pár is leszállt, hogy hallgassa őket. A fiatalemberről, Gáborról kiderült, hogy ő is zenél, dobol, sőt hangszereket is készít. Hívták őt a fiataljaink az esti imaházi programunkra is. Már a vége felé tartottunk, amikor megérkezett Gábor. Intettek neki, s ő máris beszállt, hogy részt vegyen az örömzenélésben. Az intelligencia, az egymásra figyelés és az előadás csodáját élhettem meg akkor. Isteni volt – a szó szoros értelmében…