A színek vallomása

Írta:  2014.08.27.
A kortárs képzőművészeti alkotások sokszor vitaindítók, befogadásuk gyakran nem könnyű feladat. Közelebb lépve azonban megannyi érzelem és tudatosság tárul a néző elé.
Pintér András Ferenc (PAF) festőművész energikus, folyton tenni vágyó személyiség. Keze alatt ezernyi mozdulat szilárdul meg a vásznon, de sajátos technikájának és eszközhasználatának köszönhetően ez egy sosem nyugvó mozdulatlanság. A 34 éves művész országszerte és külföldön is kiállított képei mégis egy kis csendes XVIII. kerületi műteremben készülnek, amely állítása szerint szinte mindig rendetlen, de inspiráló helyiség számára.

– Mivel foglalkoznál, ha nem festenél?
– Már meghaltam volna – vágja rá némi cinizmussal. – Valójában persze biztosan elfoglalnám magam valamivel, de pillanatnyilag elképzelhetetlen az életem a festészet nélkül. Tizenkét éves voltam, amikor elhatároztam, hogy festeni fogok, és azóta is ennek élek. Képzőművészeti szakközépiskolát végeztem, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán diplomáztam. Ezzel párhuzamosan a hároméves tanárképzést is megcsináltam, tehát nemcsak alkotok, hanem tanítom is a szakmát. Fontos számomra, hogy megalapozott tudással rendelkezzem, és hogy ezt a tudást másoknak is átadhassam.
Művészeti összekapcsolódás

– Hol találkozhatunk a képeiddel?
– Jelenleg a pécsi Nádor Galéria Art&Med Kulturális Központban van kiállításom, ahol a képek mellett installációk teszik izgalmasabbá a teret. Ráadásul nem szeretem, ha a képeim egyszerűen csak lógnak pár hétig egy galéria falain, ezért hétről hétre változatos programokat szervezek a kiállításaim köré; legyen az borkóstoló, dzsesszkoncert vagy legutóbb Cselényi Eszter – Celeni – divattervezővel közösen készülő őszi kollekciónk ízelítő bemutatója. Emellett szoros együttműködésben dolgozom az Art Salon Társalgó Galériával, ahol rendszeres egyéni és csoportos kiállításokon láthatók a képeim.
Nyughatatlan erő

– Elégedett vagy az elkészült alkotásaiddal?
– Igen. Amikor elkészülnek, mindegyikkel elégedett vagyok, de ez olykor csak ideig-óráig tart. A régi képeim között van olyan, amelyiket egyszerűen csak megunok, vagy már nem tetszik. Ilyenkor átfestem őket, amiből mély jelentéstartalommal bíró átfedések jönnek létre. Ugyanakkor a két monográfiámban, a PAF és a PAF 2-ben megjelent képeket igyekszem megőrizni az érdeklődőknek. Korábbi alkotásaim a www.pafart.com nevű honlapomon és a közösségi oldalamon is visszanézhetők.