Éljen a magyar! című verses, zenés műsorából adott ízelítőt Tihanyi Tóth Csaba és Bognár Rita a Polgárok Házában október 22-én megtartott 1956-os forradalmi megemlékezésen. Az összegyűlteknek a művészházaspár műsora után Csürke Károly, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének XVIII. kerületi elnöke mesélt a forradalom során átélt élményeiről.

A megemlékezés Vörösmarty Mihály Vén cigány című versével kezdődött. Tihanyi Tóth Csaba ezt követően édesapja, Tihanyi Tóth László Romok között a járdaszélen… című ritkán hallott költeményét adta elő.
– Édesapám a forradalom idején, 18 éves korában írta, majd évtizedekig dugdosta ezt a verset, amely a rendszerváltozás után bejárta a világot, és egyike azon kevés megmaradt költeménynek, amely a forradalomról, a forradalomhoz íródott – mondta a színművész.
Az est második részében Csürke Károly emlékezett az 1956-os eseményekre. A Pofosz helyi elnöke megjegyezte, hogy véletlenül tudta meg, mi is zajlik a fővárosban. 
– Angol nyelvtanfolyamra jártam, és október 23-án is oda mentem, csak az volt a furcsa, hogy a harminc főből alig ketten-hárman jelentünk meg. A tanár megkérdezte tőlünk, hogy nem tudjuk, mi van Pesten? Nem tudtuk…
A 85 éves Csürke Károly beszámolt arról, hogy miként vitték a Parlamenthez motorosok a híreket a Magyar Rádiónál történtekről és az első áldozatokról. Azt is látta, amint a tömeg megállította azt a mentőautót, amelyben ÁVH-sok bújtak meg az egyenruhájuk fölött fehér orvosi köpenyben.
Az idős szabadságharcos elmondta, hogy őt és két helyi társát a Corvin közből küldték haza, hogy szervezzék meg az ellenállást a XVIII. kerületben. A harcosok vezetőjétől kapott egy kenyeret és – mivel elmondta, hogy májusban született meg a kislánya – egy üveg tejet. Ez nem sokkal később életmentőnek bizonyult, ugyanis hazafelé megállította őt egy szovjet kiskatona, de látva a kenyeret és a tejet gyárból hazatérő munkásnak vélte, így továbbengedte. 
Az élménybeszámolót követően kötetlen baráti beszélgetéssel zárult az 56-os megemlékezés.