A kerület első díszpolgára, Somogyi László előtt is tisztelgett Erdő Péter bíboros, érsek az október 11−12-i főpásztori vizitációján. Az egyházfő szerint az egykori Havanna-lakótelepi plébános olyan nyelven szólt az emberekhez, amelyet a nem hívők is megértenek: a szeretet nyelvén.

− Ritka alkalom, hogy a püspök személyesen látogat el plébániai területre. Mi az oka a mostani látogatásnak? 
− A személyes találkozásra talán valóban ritkábban van lehetőség, de a kapcsolat a helyi közösséggel élő és folyamatos. A főpásztori vizitáció ősi hagyomány az egyházban. Ennek a látogatásnak a módszerét és a célját maga az Apostoli Szentszék határozta meg: a püspök a közösséget keresi fel, a plébániai közösség vezetőit, tagjait, továbbá a közösség számára fontos dolgokat: templomokat, emlékhelyeket. Egy ilyen találkozás lehetőséget ad arra, hogy az egyházmegye és a helyi közösségek kapcsolata még szorosabbá váljék. Az ilyesfajta események gyakoriságára visszatérve: igaz, az Esztergom−Budapesti  Főegyházmegye  az egyházmegyei rendszer átszervezése során éppen húsz évvel ezelőtt kapta meg az akkori Váci Egyházmegyétől ezeket a területeket, és azóta most van először alkalom a főpásztori vizitációra.
− Ön nem csak a plébániát kereste fel, ellátogatott a Somogyi László Szakszolgálathoz is. Miért?
− A vizitáció során a püspök azokat a személyeket, intézményeket, közösségeket is felkeresi, amelyek jó kapcsolatot ápolnak a plébániával. A Somogyi László Szakszolgálat ilyen. Gábor Elemér atya, a helyi egyházmegyei kormányzó minden pénteken elmegy az itt lakó idősekhez, kiszolgáltatja nekik az oltáriszentséget, közösségszervező és szociális feladatokat lát el. Mivel a vizitáció pénteki napra esett, természetes volt, hogy vele együtt én is felkeressem az otthont, és magam vigyem el az oltáriszentséget az itteni közösségnek.

− A szakszolgálat munkatársai erre az időpontra időzítették az éppen húsz esztendeje elhunyt Somogyi László atya emléktáblájának a megkoszorúzását, amelyen ön is részt vett. Hogyan vélekedik püspök úr a Havanna-lakótelep szeretett plébánosáról?
− Somogyi László különleges szociális érzékkel megáldott ember volt. A szentekre  mindig jellemző a szegények szeretete. Nagyon fontos, hogy biztosítsuk az anyagi körülményeket, megoldjuk fizikailag azt, amit csak lehet, akár az orvostudomány, akár más eszközök segítségével – de ez nem elég. Az ember nem gép, arra is szüksége van, hogy szeressék mint személyt. És ezt éppen a legszegényebb vagy a legrosszabb egészségi állapotban lévő emberek igénylik a leginkább. Aki ezt teljesíteni tudja, olyan nyelven szólal meg, amelyet mindenki megért. Mindegy, hogy hívő vagy nem hívő, mindenki megérti. Értették ezt a nyelvet Calcuttában, Teréz anya körül, és értették itt, László atya körül is. Ezért őrzik az emlékét még mindig szeretettel olyan emberek is, akik nem katolikusok, nem hívők.