Balogh Éva, a pestszentimrei Ady Endre Általános Iskola tanítónője idén elnyerte „A kerület fiatal pedagógusa” címet. A pályáztatásáról mit sem sejtett, így nagy volt a meglepetés, amikor kézhez kapta az értesítést, hogy a kerületi pedagógusnapon kitüntetésben részesítik. Pályája 12 évvel ezelőtt indult az Ady iskolában, és intézményváltásra sosem gondolt. Ahogy mondja: valóban jó adysnak lenni. A kitüntetés pedig mit sem bizonyít jobban, mint hogy az iskolának is jó, hogy erősíti a tanári kart.

– Milyen indíttatásból választotta a tanítói pályát?

– Ez egy nagyon-nagyon régi történet. Már kisgyerekkoromban tudtam, hogy ezt szeretném csinálni, valahogy mindig a tanítás volt a célom. Bár az alkalmassági és felvételi vizsgámra már nem emlékszem, az érzések, amiket akkor, illetve a szakmáig vezető úton átéltem, megmaradtak. Folyamatosan kaptam megerősítéseket, pozitív visszacsatolásokat, és egyszerűen csak alakultak a dolgok. Azt gondolom, addig jó, amíg az ember szereti a hivatását; szeret a gyerekekkel foglalkozni, tanítani őket. Nem tudom, hogy a későbbiekben mit hoz az élet, de ezt most szívből csinálom.


– Miért éppen tanító, miért nem tanár? Miért éppen a kicsik?

– Mindig is tanító szerettem volna lenni, sohasem tanár. Talán a kicsiket sokkal jobban meg lehet fogni, ők sokkal ragaszkodóbbak. Mindig ez volt az a korosztály, amellyel szívesen dolgoztam együtt. Itt nemcsak egy tantárgyon keresztül érhetem el őket, hanem gyakorlatilag a mindennapjainkat is együtt éljük, több területen tudunk együtt mozogni.

– Mi a fontos a tanításban?

– Először talán az, hogy az ember elfogadja önmagát, hiszen csak ezután tudja átadni a benne rejlő tudást. Másodszor a gyerekek elfogadása. Az, hogy meglássuk, hogy minden gyerek más, mindegyiket másért lehet szeretni. Mindegyikükben van valami érték, mindegyiküknek van egy olyan oldala, amiben tehetséges. Van, aki ügyesen rajzol, van, aki matematikából jó, van, aki egyszerűen csak emberileg, ami tulajdonképpen nem is olyan egyszerű dolog. Külön-külön kell a gyerekeket szemlélni és meglátni azt, amiben igazán tehetségesek. Én ezt mindegyikükben szeretném megtalálni.

Született tanító Balogh Éva bihari szülőfalujából mindig Budapestre vágyott, hogy a nagyvárosban tanító legyen. 2001-ben fejezte be a tanulmányait Debrecenben, majd egyenesen a pesti rokonaihoz költözött. Az élet nem gördített akadályokat az útjába, elsőre megtalálta a helyét. Az Ady Endre Általános Iskola falai mögött családias hangulat és befogadó munkaközösség várta.

– Milyen problémák merülnek fel a tanítás során?

– A problémák nagyon változatosak, egyszerűen az élet produkálja őket. A mostani felgyorsult világunkban mindenki rengeteg nehézséggel küzd, és ezek a gondok sokszor az iskolákban csapódnak le. Nem könnyítik meg a tanítást a mostanában az iskolákban zajló változások sem.

– Hogyan lehet motiválni a gyerekeket?

– Fontos, hogy az oktatás változatos legyen, és a mai kor vívmányait is aktívan be kell vetnünk a tanórákon. Fel kell kelteni a gyerekek érdeklődését. Mindenkit lehet motiválni, de mindenkinél meg kell találni azt a módszert, amivel a legtöbbet hozza ki magából.