A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1993-ban indította el azt a védelmi programot, melynek célja a közvetlen kipusztulás szélére került rákosi vipera megmentése. A program 2004-ben elnyerte az Európai Unió Life Nature pályázati támogatását és ennek keretében épült fel Középadacson, a Kiskunsági Nemzeti Park területén, a Rákosivipera-védelmi és Oktató Központ. 2009-ben az Európai Bizottság ismét támogatta a programot, és a szakmai program folytatása mellett lehetőség nyílt arra is, hogy egyrészt a fajt, másrészt az ott folyó munkát, illetve ennek kapcsán a térség gazdag élővilágát bemutassák a nagyközönségnek.

– A védelmi program egyik fontos feladata a szemléletformálás, hiszen egy mérgeskígyó aktív védelme nem biztos, hogy mindenki számára magától értetődő célkitűzés – hangsúlyozta Herbót Erzsébet, a Rákosivipera-védelmi Program oktatásszervezője. – Információs kampányunk célja a fajjal kapcsolatos ismeretek közvetítésén kívül, hogy bemutassuk, milyen szerepet töltenek be ezek az élőlények a hazai ökoszisztémában, valamint eloszlassuk a velük kapcsolatban elterjedt tévhiteket, illetve ezáltal javítsuk a viperák általános megítélését is.
A közhiedelemmel ellentétben a rákosi vipera marása egészséges, felnőtt emberre nézve nem jelent komoly veszélyt, halállal vagy maradandó károsodással nem kell számolnunk. Fontos tudni, hogy a faj leírása óta halálos marásról nincs tudomásunk. A faj rejtőzködő életmódú és találkozás esetén is csak végső esetben mutat agresszív viselkedést.
Az oktatásvezető elmondta, hogy négy éve indult útjára a nagysikerű kiállítás, amelynek érdekessége, hogy egy rákosi vipera szemszögéből meséli el a faj eltűnésének problémáját és azt az utat, amelyen sikerült stabilizálni az egyedszámot. Jelenleg a magyar gerinces fauna elismerten legveszélyeztetettebb faja, teljes magyarországi állományát 500 példánynál is kevesebbre becsülik. A megmaradt populációk lakott területektől távol eső gyepfoltokon élnek.
Van azonban néhány siklófajunk, amelyik az avatatlan szemlélőnek viperának tűnhet. Siklók és viperák közötti legjellemzőbb különbség, hogy míg a viperák rövid, tömzsi testű állatok, addig a siklók, hosszúak és karcsúak. A rákosi vipera ritkán éri el a 60 cm-es hosszúságot, miközben például az erdei sikló elérheti akár 200 centimétert is. A másik lényeges különbség, hogy a siklók pupillája mindig kerek, míg a viperáké függőlegesen hasított alakú.
A kiállítás anyagát a program munkatársai térítésmentesen bocsátják az oktatási, szociális és kulturális intézmények rendelkezésére.
A Rákosivipera–védelmi és Oktató Központban előzetes egyeztetés alapján fogadják a diákokat, családokat és kisebb csoportokat. A központ látogatása díjtalan.
(További információ: www.rakosivipera.hu)