Somogyi László a felvidéki Dobóruszkán látta meg a napvilágot. Egészen kicsi gyermek volt még, amikor első „papi” cselekedetét végrehajtotta: karikára vágott sárgarépával „áldoztatta meg” pajtásait a dobóruszkai ház pajtájában. A mélyen hívő, magyar érzületű család Trianon gyalázata után átköltözött az anyaországba. Rövid köveskáli kitérőt követően Vác lett a Somogyi család új otthona.
Az ifjú Somogyi László itt, a váci piaristáknál döntötte el végleg, hogy Istent választja. Már a szemináriumban sokan felfigyeltek a víg kedélyű, ám mindig alázatos és mély hitű papnövendékre. 1935-ben pappá szentelték, s első állomáshelye a Pest megyei Albertirsa lett. Két év szolgálat után Zagyvarékasra helyezték, majd 1938-ban a pestszentlőrinci főplébániára került mint a polgári iskola hitoktatója.

Az Állami lakótelep szíve-lelke

Amikor 1939 nyarán Wimmerth Béla, a Batthyány utcai főplébánia plébánosa feltette a kérdést, hogy ki menne az Állami lakótelepre, egyedül Somogyi László jelentkezett. A telepiek áldhatták ezért a Jóistent. Somogyi László tiszteletes – majd 1946-tól már plébános – neve összefonódott az egykori lőszergyár helyén létrejött lakóteleppel. Laci bácsi valódi lelki atyaként szerette az Isten által rábízott híveket. Ismerte gondjaikat, bajaikat, örömeiket, csalódásaikat, álmaikat, vágyaikat. Keresztelt, áldoztatott, esketett, temetett.

Megmentette a templomot

Az 1970-es években véglegessé vált, hogy lebontják az Állami lakótelepet, és a helyén új, modern lakótelep létesül. Mindez a telepen található két templom – a katolikus és az unitárius – létét is veszélyeztette, hiszen ezeket is lebontásra szánták. Somogyi László ekkor összefogott Huszti János unitárius lelkésszel, és közös fellépésük eredményeképpen megtörtént az, ami a szocialista táborban talán sehol sem: a templomok köré építettek egy új lakótelepet. Az új telep – a Havanna – a korábbi ötezer helyett húszezer ember otthona lett, ami szinte teljes lakosságcserével és erős felhígulással is járt. Laci bácsinak így csaknem hetvenévesen szinte a semmiből kellett újra benépesítenie a templomot és környékét.

Pezsgő életet hagyott maga után

Simongáti György, a Szent László Plébánia sekrestyése családjával 1982-ben költözött a Havanna-lakótelepre. 

Haláláig szolgált 1993. szeptember 12-én, Mária napján, két szentmise megtartása után tért meg Mennyei Atyjához. – Egy imában olvastam, hogy a Szűzanya különös szeretete a kiválasztottság jele – emlékezik Pálffy Beáta, a Somogyi László Alapítvány kuratóriumának elnöke. – Laci bácsi úgy halt meg, ahogy élt: csendesen, a jó harcot megharcolva, a Szűzanya kezét egész életében el nem engedve. Halálakor olyan furcsa érzésem volt, mintha többen lennénk a szobában. Talán kedves szentjei, talán drága jó szülei, talán a sok ezer általa eltemetett halott közül jöttek le egy páran, hogy átsegítsék a „túlsó partra”.

– Mi, akik most itt lakunk a telepen, és ide járunk templomba, Laci bácsit egy nagyon nehéz időszakban ismertük meg, hiszen szétszéledt az a közösség, amelyet az élete során papi munkásságával felépített – meséli a sekrestyés. – Az ideköltözés után mi is el voltunk keseredve, hova is kerültünk. Az ő hite, mindenki iránt tanúsított szeretete azonban megmutatta nekünk, hogyan kell a nehéz helyzetekben is előrelépni a szeretet útján, a jézusi úton.
A hívek folyamatosan gyarapodó létszáma megkövetelte a templom bővítését, amely a plébániaépület létrejöttével valósult meg. A templom és a mellé épült plébánia a „falu kútja”, azaz a Havanna lelki és szellemi központja lett. Laci bácsi emlékét szerencsére nemcsak a ma is pezsgő plébániai közösségi élet, de a templomban kialakított emlékszoba és a templomkert mellett álló mellszobor is őrzi. Remélhetőleg még nagyon sokáig.

Ő lett az első díszpolgár

Laci bácsi személyisége elvarázsolt mindenkit, egyszemélyes intézménynek számított a kerületünkben. Így nem meglepő, hogy amikor az első szabadon választott önkormányzat tagja, Szüle Zsolt felvetette Laci bácsi díszpolgári kitüntetését, a képviselők – párthovatartozástól és világnézettől függetlenül – egymást túllicitálva sorolták az okokat, amiért Laci bácsit illeti a kerület első díszpolgári címe. A cím és a díszoklevél ünnepélyes átadását 1990. december 23-án tartották a Kondor Béla Közösségi Házban.


A kerületben hamarosan közterületet neveznek el Somogyi Lászlóról. Olvassa el erről szóló cikkünket!