Ha megérted, mit jelent, az öröm forrása lesz
Korunk emberének talán e szavak jutnak először eszébe a húsvét kapcsán. Aki hívő, az többet lát, hiszen a húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Jézus Krisztus halálát és feltámadását ünnepeljük. Katolikus egyházunkban nagyon szép a húsvétot megelőző hét, amelyet nagyhétnek hívunk. Sok ember jön gyónni, hogy a megtisztult lélek örömével ünnepelhessen. Jó látni, amikor valaki belátja a hibáit, és jobbá akar válni… Az egyház három napig tartó, hitünk mélységét és szépségét felragyogtató ünnepe nagycsütörtökön kezdődik. Aznap este Jézus utolsó vacsorájára emlékezünk, ami nem más, mint a történelem első szentmiséje. Aztán virrasztás következik, emlékezve Jézus virrasztására, amely a Getszemáni-kertben történt. Mi a környező plébániák fiataljaival az ócsai erdőbe szoktunk kimenni, énekelve, gyertyákkal. Fél óra csendet tartunk, szétszóródva a fák között. Lelkileg felemelő látni a 80-100 fiatalt, amint mécseseikkel imádkoznak az éjszakai erdőben.
Nagypénteken folytatódik az ünneplés, e napon Krisztus keresztje áll a középpontban.
„Nincs nagyobb szeretete senkinek sem annál, mint aki életét adja barátaiért” –mondja Jézus. Mi Istennek ezt a halálig menő szeretetét ünnepeljük. A szombat nyugalmas, csöndes, Jézus már a sírban… Jómagam ilyenkor már lélekben készülődöm húsvét éjszakájára. A vasárnapra virradó éjszakán sötétben, a templomon kívül kezdődik az egyházunk legszebb és legnagyobb szertartása, Jézus feltámadásának a megünneplése. Amikor évekkel ezelőtt megértettem ezt az ünnepet, az öröm forrásává vált számomra. Aki hisz Krisztusban, annak a halál nem végállomás, nem megsemmisülés, nem pusztulás, hanem az örök élet nyitánya, az élet beteljesedése. Ragyogás, öröm és béke Istennel. Krisztus feltámadt, s általa örök az életünk.
Győri Gábor evangélikus esperes-lelkész
Ünneprontás vagy ünnepmentés?
Ahogy a XVI. századi Angliában a vízkeresztet féktelen bolondozással igyekeztek élvezetessé tenni, úgy ma is sokak számára a húsvét nem jelent többet a kulináris és hedonista élvezetek habzsolásánál. A mély keresztyén gyökerekkel rendelkező Magyarországon a húsvét különösen „veszélyeztetett” ünnep. Kár, hogy a nevében is csak a böjt utáni húsevés szabadságát idézi…
Húsvét Jézus Krisztus feltámadásának és egyben a mi feltámadásunknak az ünnepe. Ez teszi igazán izgalmassá! Nemcsak emlékezünk egy csodára, de át is élhetjük azt. Ez a legnagyobb öröm forrása. A tékozló fiú példázatában ezt mondja az apa: „Vigadjunk, mert az én fiam meghalt és feltámadt!” (Lukács 15.) Az ünnep igazi átéléséhez ennek a személyes feltámadásnak kell, lehet megtörténnie.
A különféle húsvéti népszokások is lehetnek szépek és emelkedettek, ha nem szakadnak el a forrástól, a feltámadott Krisztustól. Az akciós áron kínált sonkahegyek, a játékszernek megvásárolt, majd kidobott élő nyulacskák viszont biztosan nem közvetítik az igazi életújulás élményét. Ünneplésünk valódiságát az utána következő hétköznapok igazolják, vagy éppen cáfolják. Az igazi ünnep valódi öröme nem múlik el, hanem erőforrásként velünk marad. Jómagam ilyen húsvétra készülök, és ezt ajánlom szeretettel mindenkinek.
Húsvét, vagy amit akartok.
Lehet választani…
Kiss László református lelkipásztor
Húsvéti remény
Húsvétra elfogyott a reménység, megrendült a hit… Jézus ügye menthetetlenül elbukott. Voltak, akik ezt diadalként, s voltak, akik fájdalmas csalódásként élték meg. Úgy tűnt, a halál erőit nem lehet legyőzni. Ma a húsvét a következő üzenetet hordozza számunkra: Isten ígérete reményt ad a reménytelenségben. Érdemes Isten szavára mint kősziklára építeni.
Vajon mit jelent ez a mai világunk számára?
Azt is, hogy van remény, mert a feltámadt Krisztus kitörölhetetlen tényezője a világunknak. Ma valami alapvetően elromlott… A gazdagság és a pénz világa kifordult önmagából. Nincs csodarecept, ez a rendszer túlélte önmagát. A Bibliában nincs mindenre alkalmazható recept, de vannak krisztusi panelek, gondolkodás- és lelkületidomok, amelyek által élhető és igazságos rendszert lehet építeni. „A fejsze immár a fák gyökerére vettetett.” (Máté 3,10.). Gyökeres megoldásra van szükség, mert ismét hitelt kell adnunk Isten igéjének a közéletben, és akkor jó reménységgel tekinthetünk a jövőbe.
Vajon mit jelent ez a szemeretelepi gyülekezetünk számára?
Jelenti a beteljesült reménységet. Templomot építünk, s nem a nehéz körülményekre figyelünk. Két esztendő alatt megközelítettük a templom használatbavételét. Mindeközben nem fogyott el a gyülekezet a mostani szűkös helyen sem, hanem épült. Hitében, szolgálatában és közösségében. A feltámadt Krisztus építi itt egyik hídfőállását. Sokan jöhetünk hozzá feltöltekezni, és indulhatunk el egy értelmes, istentiszteleti rangra emelt szolgáló életre.
Vajon mit jelent ez az itt szolgáló lelkipásztor számára?
Azt, hogy Isten ígéretén kívül semmi más alapra ne helyezzem az életemet, és a magam dicsőségének keresése helyett Isten dicsőségében és ígéreteinek a megvalósulásában gyönyörködjem. Mivel emberből vagyok, olykor nekikeseredem, amikor „útra, kőre hull a tiszta mag”, de éltet a hit, hogy az élet mindig ott támad fel, ahol a sötétség állandósulónak tűnik.
