Hajnali találkozások

Írta:  2011.11.24.
A hónap utolsó vasárnapján, november 27-én kezdődik az advent. Czap Zsoltot, a szemeretelepi Szent István király templom plébánosa az ünnepről.
– A gyermekkorából milyen emlékei maradtak az adventről?
– Máig emlékszem a gyertyagyújtásokra. A templomban volt egy hatalmas koszorú, drótkötélen lógott le a mennyezetről. Ünnepi szertartás keretében énekelve, imádkozva gyújtottuk meg a gyertyáit. Hétről hétre ott voltam, a koszorú növekvő fénye az én szívemben is fokozta a karácsonyvárást. Gyerekkoromban persze nagyon vártam azt is, hogy mit találok majd a karácsonyfa alatt, később viszont egyre jobban megértettem-megéreztem, hogy az ünnep Jézus születésnapja. Segítettek ebben a betlehemes játékok is, amelyeket adventben próbáltunk el, és karácsony estéjén adtunk elő. Kisebbként voltam pásztor, nagyobbacska koromban Szent József szerepét is megkaptam.

Siessünk Krisztus elé


Az arany színű palást karácsonykor kerül elő újra, addig lilát ölt a pap
– Mit jelent az advent, mi a jelentősége, az emelkedettsége?

– Az advent a várakozás és a készület időszaka. Karácsonyra várunk és készülünk. Aki tud várakozni, abban fokozódhat a vágy, növekedhet az öröm. A készület is fontos. A keresztény várakozás ugyanis nem passzivitást jelent, hanem pontosan az ellenkezőjét. Az advent az aktív várakozás ideje, a lelki megtisztulásé. A jótetteké is, mert felnőttek, gyerekek egyaránt igyekeznek több jót tenni, figyelmesebbnek lenni. Az egyik szép adventi ima így fogalmaz: „Jótettekkel siessünk a közelgő Krisztus elé!” A keresztény ember tudja, hogy Jézusnak nemcsak Betlehemben kell megszületnie, hanem a szívekben is.
– Mit gondol, mit jelent a ma emberének a karácsony előtti időszak? Eszünkbe jut-e, hogy az adventet éljük?
– A köztudatban benne van, hogy adventnek hívják a karácsony előtti időt. A boltokban lehet kapni adventi koszorúkat, adventi vásárokat tartanak. Az más kérdés, hogy ki és mit ért adventen. Sokan csak vásárolnak, takarítanak, sütnek-főznek. Ez persze nem rossz, csak kevés az igazi ünnephez. Tény, hogy ennek vannak külsőségei is, de ha a lelki tartalom elsikkad, könnyen agyonhajszolt időszak lesz az adventből, amelyről – tegyük hozzá, jogosan – sokan úgy gondolkodnak, hogy csak legyen már vége.

Léleképítő roráték

– Milyen egyházi szokások és liturgikus szertartások jellemzik az időszakot?
– Szép, léleképítő szokás a roráte-mise. A kerületben sok templomban van ilyen. Ilyenkor hajnalban szentmisére gyűlünk össze. A plébániánkon reggel hatkor van roráte, advent minden hétköznapján. Az emberek szeretik ezeket az alkalmakat, több százan jönnek össze a templomainkban. Nálunk csak gyertyák égnek a mise alatt, utána pedig teára, zsíros kenyérre jövünk össze. Szép szokás az adventi gyertyagyújtás is, s él a betlehemezés is. Van olyan templom, ahol több betlehemes csoport is van, és karácsony előtt családokhoz is elmennek. Sok helyen adventi triduumot tartanak, amely háromalkalmas lelki készületet jelent. Ilyenkor meghívnak egy atyát, egy „vendégszónokot”, aki hosszabb szentbeszédeket mond, és több órán át gyóntat. Ezek is segítenek a Krisztus-váró adventi készületben.

Szomorú emlékezés

A közelmúltban hunyt el Laczkó Béla atya, akit már el is búcsúztattak, el is temettek. Milyen képet őriz meg róla?
– Jómagam már csak idősebb korában ismertem Béla atyát. 2004 óta lakott Budapesten, nyugdíjas papként, de egészen az utolsó időkig aktív maradt. Több plébánián is misézett, szolgálta az embereket. Legutóbb egyedül már nem tudott misézni, fogyott az életereje, de vidám volt, szeretett beszélni, kedvelte a társaságot. Nemrégiben volt a gyémántmiséje, pappá szentelésének a 60. évfordulója. Ilyen hosszú ideig végezte a papi szolgálatát. Isten áldja meg érte, és adja meg neki az örök boldogságot!