Egyre kevesebben engedhetik meg azt a luxust maguknak, hogy távoli tájak horgászvizeinél vakációzzanak. A budapesti horgászok többsége a Ráckevei-Dunához, a csepeli kavicsbánya-tóhoz, vagy éppen a Naplás-tóhoz jár hódolni a szenvedélyének. A XVIII. kerületben, a Gyömrői út mellett (a Ferihegyi gyorsforgalmi útnál), az Erzsébet telepi Vajk utcában található egy varázslatos horgászparadicsom, a Balázs-tó.
A tó tulajdonképpen egy téglagyárhoz tartozó kubikgödör volt az 1920-as években. A gyár tulajdonosát Balázs Istvánnak hívták, ő a tó névadója. Az agyagbányászat során tetemes víz tört fel, így alakult ki a mintegy egy hektáros vízfelület. (A tónak vízfelülete 80 m széles, és  mintegy 7-8 méter mélységű.)
A helyi legendárium szerint a tavacskát egy halkereskedő bérelte, és itt tárolta haltartó bárkákban az eladásra szánt halat. Egy alkalommal azonban a bárkákból váratlanul az összes hal a tó vizébe került, a halkereskedő tönkrement, a környékbeli emberek pedig elkezdtek rendszeresen horgászni a Balázs-tó vizénél.
A Lőrinci Horgász Egyesület 1945-ben alakult, és a mai napig szervezett körülmények között biztosítja a Balázs-tavon a horgászatot. A pecások kellemes, civilizált körülmények között hódolhatnak nemes szenvedélyüknek, ősfák terebélyes lombjai biztosítják napmelegben a hűs árnyat, a víz és áramellátás is megoldott, esőbeállók és padok a kényelmet garantálják.
Az infrastruktúra csábítása és a tó nagyon gazdag halállománya tette a fővárosi pecások között a tavat közkedveltté. Havonta telepítenek pontyot, de szép számmal előfordul a tavi vízben az amur, harcsa, és a kárász is.
Egyre többen járnak a pestszentlőrinci Balázs-tóra horgászni, pihenni, és ezt csak ajánlani lehet a többi horgász társnak is. A napi horgászatnál elvihető egy darab nemes hal és 3 kg egyéb hal, kárászból 10 darab.
A Balázs-tó (Vajk utca 6.) könnyen megközelíthető a Kőbánya-Kispest Metró végállomásról a 82-es, 98-as busszal, valamint Kőbányáról a 17-es busszal.