1. epizód
„Nem emlékszem pontosan, mert még kicsi voltam, de azt mondta az édesanyám, hogy már a megérkezésem kalandos volt. Nem otthon, de nem is kórházban születtem. Odamenet ugyanis az édesanyám már nem tudott várni, s a mentőben megindult a szülés. Mire beértünk a szülőszobára, már jeleztem, megérkeztem. 1935. április 11-e volt akkor, így már bő két héttel idősebb is vagyok, mint nyolcvan… Az édesapám, nemes Muraközy Jenő 1899-ben született, mint az FTC, az édesanyám, gróf Kohányi Erzsébet pedig 1908-ban, akkor, amikor a SZAC. Nem véletlen, hogy a Ferencváros Baráti Körének ma is a tagja vagyok, a lőrinci egyesületnek pedig tiszteletbeli elnöke.”
2. epizód
„Ha megkérdik tőlem, mindig azt válaszolom, hogy Pestszentlőrinc a szülőhazám, a XII. kerület, a Hegyvidék az otthonom. Ha mindent elmondanék, még holnap is itt ülnénk, így maradjunk annyiban, hogy egyiktől sem tudnék elszakadni. Emlékszem, amikor ki kellett költözünk a Hegyvidékről Lőrincre… Orosz katonák vittek át bennünket csónakkal a Dunán. Nem ingyen, nagyon is drágán. Aranygyűrűért, nyakláncért meg más ilyen apróságokért…”
3. epizód
„Apám a Gulner iskola igazgatója volt, így kaptam a Dirifia becenevet. Azt is elmesélem majd, hogy kitől. Itt nőttem fel, itt rúgtuk a labdát déltől estig megállás nélkül. Inkább vállaltam, hogy az órák közötti szünetekben megírom, megtanulom a leckét, mert akkor maradt idő a focira. A maiaknak hihetetlen lehet, Bozsikkal, Cucuval meg Puskással, az Öcsivel rúgtam együtt a labdát.”
4. epizód
„A Dirifia nevet, s erre ma is büszke lehetek, Puskás Öcsi ragasztotta rám. Akkor, amikor a meccs előtt csapatot választottak. Szerettem kapus lenni, jó gömbérzékem volt. Meg is maradt ez a posztom, különösen, hogy Öcsi mindig engem választott meg kapusnak a saját csapatába. Csak ennyit mondott: A Dirifia álljon a kapuba! Így maradt rajtam ez a találó becenév, ami nagyon is jól jött, amikor a most megjelent könyvem címét kerestem.”
5. epizód
„Volt egy nap az életemben, amikor megdicsőültem, Öcsinek köszönhetően…
Amikor évtizedekkel később újra a Hegyvidéken laktunk, s a rendszerváltozást követően Puskás is hazajárt már, gyakran mentem a Rudas gőzfürdőbe. Egyszer, amikor bementem a nagymedencés részbe, hallom, valaki rám kiabál, hogy mi van veled, Dirifia, gyere már ide! Ott volt Öcsi egy nagy társaság közepén, ment a duma. Leültem közéjük, s egyszer csak hallom, azt meséli, hogyan védtem ki a szabadrúgását, pedig azt nem sokan szokták. A duma után a társaság közösen ment ki a pihenőszobába, ahová Öcsi behozatott két láda sört, mindenkinek örömöt akart szerezni… Ezzel még nem volt vége, mert ezután meghívott minket a váci Pokol csárdába. Taxival mentünk, taxival jöttünk. Csak annyit akarok mondani ezzel, hogy mekkora szívvel volt azokhoz, akiket szeretett. Jó negyven évvel később is emlékezett rám, pontosan tudta, ki vagyok.”
| Virággal, verssel Kedves ünnepség volt április 23-án a városháza dísztermében. A vendégek Pestszentlőrinc- Pestszentimre díszpolgárát, a SZAC KSE tiszteletbeli elnökét, Muraközy Tibort köszöntötték 80. születésnapja alkalmából. Elsőként Pintér Béla, az egyesület elnöke köszöntötte az ünnepeltet, és virággal kedveskedett a feleségnek, Zsuzsa asszonynak. Az önkormányzat nevében Ughy Attila polgármester tartott ünnepi beszédet, amelyben kiemelte, hogy 2011 márciusában Tibor bácsi vehette át elsőként a nem sokkal korábban megalakult testülettől a díszpolgári címet. Ugyancsak az önkormányzat nevében köszöntötte az ünnepeltet Szarvas Attila és Lévai István Zoltán alpolgármester. |
6. epizód
„A szüleim a pestszentlőrinci temetőben nyugszanak. Erzsébet és Jenő. A névnapjuk közel van egymáshoz, így aztán akkortájt – bár máskor is – kimegyek a sírjukhoz. Virágot viszek, meg egy piros-fehér-zöld kokárdát, s eléneklem nekik a Székely himnuszt… Azért is, mert az édesanyám csíkszeredai volt. A mai napig is itt vannak velem, tudom, nekem voltak a legjobb szüleim.”
7. epizód
„Annyira bent ragadtam abban a kapuban, amelyikbe tizenévesen állítottak, hogy nem is akartam kijönni onnan. Védtem a SZAC-ban, a Bp. Postásban, a Vörös Csillag Traktorban, hogy aztán a visszavonulásom után, 41 éves koromtól öt éven át a Kistext öregfiúkcsapatának a hálójára vigyázzak.”
8. epizód
„Sok-sok szépet adott nekem az élet, megköszönöm minden napját, a maga nehézségeivel együtt. A sport, a foci, a barátok, a munka… De az én örök élményem a négy lányom. Az első házasságomból van kettő, a másodikból ugyanennyi. A lánykák sorát Henriett nyitotta meg, őt követte Györgyi. A második feleségem – akiben megtaláltam az igazi társat, s nem véletlenül szólítom őt édesanyának – szintén megajándékozott kettővel, Zsuzsával és Borival. Hát persze, hogy boldog ember vagyok, mert tudom, sokan szeretnek…”
