Az 1938-ban született Moravetz Ferenc, vagy ahogyan mindenki szólította őt, az Öreg, 1958-ban kezdett dzsúdózni a Lőrinci KISZ-ben, amelyből hamarosan Lőrinci Sportiskola lett, hogy aztán 1963-ban a Budapesti Spartacus átvegye a szakosztályt. Sportolói pályafutása a „Szparihoz” kapcsolódik, ahol 13 éven át versenyzett.
1974-től öt éven át volt a magyar utánpótlás-válogatott edzője. A moszkvai olimpia évétől, 1980-tól 1987-ig ő volt a szövetségi kapitány, miközben 1982-ben szakedzői diplomát szerzett, 1985-ben pedig megkapta a mesteredzői címet. 1991-ben újra kapitánnyá nevezték ki, s a vezetésével az 1992-es barcelonai olimpia meghozta a régóta áhított nagy sikert. Kovács Antal olimpiai bajnok, Hajtós Bertalan és Csák József ezüst-, Csősz Imre bronzérmes lett. Wágner József ötödik, Gránicz Éva pedig hetedik helyezéssel utazhatott haza.
Varázslatos siker volt ez!
Feri bácsi a Magyar Judo Szövetségben volt elnökségi tag és az edzőbizottság vezetője is. A Nemzetközi Judo Szövetség (IJF), sikeres életútját elismerve, a nyolcadik danfokozatot adományozta neki.
„Hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem a dzsúdót, hogy ebben a sportágban dolgozhattam. Az egész életemet bearanyozta. Ma is a dzsúdóval kelek és fekszem, attól függetlenül, hogy a hétköznapjaim egy kicsit eltávolodtak a tatami világától. Akkor vagyok boldog, ha jelen lehetek egy-egy olyan versenyen, ahol összefuthatok a régiekkel. Ez mindig ünnep számomra” – mondta két évvel ezelőtt egy vele készített interjúban.
Mi, itt maradók, nem mondhatunk mást, csak annyit, hogy örökre hiányozni fog az edzőtermekből, a versenyekről, a tatami mellől.
