– Amikor ott voltak, feltehetően „állt a bál” Rodingban, hiszen akkor már a legizgalmasabb szakaszában járt a labdarúgó-világbajnokság. Jutott azért figyelem önökre, a magyar fiatalokra és a küldöttségünkre is?
– Akár azt is mondhatnám, észre sem vettük, hogy vébé van Brazíliában, ami persze nem igaz. A mérkőzéseket láttuk, mi is szurkoltunk, de ez egyetlen pillanatra sem befolyásolta a gazdag programunkat. A rodingi vendéglátóink, élükön a tízezres település polgármesterével, Franz Reicholddal, olyan vendéglátásban részesítettek bennünket, hogy arról tényleg csak felsőfokban beszélhetünk. Nem győztük megköszönni nekik a sok-sok szeretetet és figyelmességet, amivel elhalmoztak bennünket.
Köszönet az élményért
– Kinek köszönheti a SZAC, hogy elutazhatott Rodingba?
– Elsőként Fekete Györgyöt, a kerületi német nemzetiségi önkormányzat vezetőjét kell megemlítenem, aki szívvel-lélekkel állt mellénk mindenben. Az önkormányzatnak pedig azért tartozunk köszönettel, mert támogatta az utazásunkat, amire szükségünk is volt, hiszen 17 ifjú futballistánk lehetett részese annak az élménynek, amit a rodingi napok jelentettek.
Strand, vidámpark
– Gondolom, a cseh határ közelében fekvő tízezres városban a foci mellett másról is volt szó az ott töltött napok alatt.
– A napjaink középpontjában nemcsak a sport állt, hanem az is, hogy megismertessék velünk a csudaszép, rendezett városukat. A polgármestertől kezdve az önkormányzati munkatársakig mindenki azon volt, hogy segítsen nekünk. Ingyen vehettük igénybe a strandot, akárcsak a vidámpark játékait, amiket, mondanom sem kell, nagyon élveztek a gyerekek, s bennünk is kedves élményként maradt meg. A szállásunkról és az ellátásról is csak a legjobbakat mondhatom. A futballtorna mellett sörfesztivál is volt azokban a napokban Rodingban, aminek a felnőttek örülhettek… Biztos vagyok abban, hogy mindenki megőriz valamit a rodingi napokból.
Jól gurult a laszti
– Ha már a futballtornát mondta, lássuk a szakmát… Mit értek el a srácok, hogy szerepeltek a SZAC-os gyerekek?
– A torna július 5-én volt, az együttesek többször is megmérkőztek egymással. Pösing és Mitterkreith ifjai ellen két-két győzelmet szereztünk, mondhatom, jó játékkal. Összességében egy első és egy második hellyel zárták az U11-esek a tornát. Az egyesületünk második csapata négy győzelemmel végzett az első helyen, az első csapat pedig ezüstérmet szerzett, három sikerrel és egy döntetlennel. Büszkék lehettünk az öregfiúkra is. Ők egy-egy győzelmet és döntetlent értek el, 5-3-ra legyőzve az SV Mitterkreith együttesét. Olyan mérkőzéseket játszottunk, amelyeken elsősorban nem az eredmény volt a fontos, de ha már nyertünk, nem voltunk elkeseredve.
| Ők is jönnek? Igaz, még csak szóban, de a magyar küldöttség vezetői megállapodtak Roding polgármesterével, hogy tovább erősítik a testvérvárosi kapcsolatokat a sport, a labdarúgás területén is. A tervek szerint 2015-től kezdve évente kétszer is rendeznének tornát a kerületi és a rodingi utánpótlás részvételével. |
