Pazar időjárás várt mindenkit a Május 1. téren felállított sátornál, ahol jelentkezni lehetett a Pestszentlőrinci Kör különböző távjaira. A kerékpáros és gyalogos teljesítménytúra célba érkezőit azonban már komoly felhőszakadás fogadta.

Az embert próbáló idő dacára kora délutántól egymás sarkába érve tértek vissza, a jobbára bőrig ázott versenyzők.
– Tavaly még kizárólag biciklivel lehetett indulni. Az idei újítás, a gyalogtúra hallatlanul népszerűnek bizonyult, közel 150-en jelentkeztek – avatott be Kőszegi János, a Pestszentlőrinci Kör egyik szervezője, önkormányzati képviselő.
Láthatóan senkit sem zavart a májusi zápor. A sátor alá menekült versenyzőket zsíros kenyérrel, lila hagymával, nápolyival és természetesen ásványvízzel fogadták a rendezők.
– Kerékpárral körülbelül nyolcvanan álltak rajthoz – folytatta Kőszegi János. – A tavalyi jelentkezők több mint dupláját regisztrálhattuk. Az külön örvendetes, hogy idén több kerületi teljesítette a túrát.
Amíg a versenyzők falatoztak, addig a szervezők pecséttel igazolták teljesítményüket.
Szilágyi András először indult a Pestszentlőrinci Körön.

– Mindig öröm új tájat megismerni – mondta –, s külön öröm új ismeretségeket kötni.
Ezért is szokott András rendszeresen részt venni efféle túrákon. Most a 74 kilométeres távot teljesítette. Hogy pontosan mennyi idő alatt, arra nem emlékezett, ugyanis közben meglátogatta édesanyját Ecseren.
– Ha nem ugrom be hozzá, akkor megúszom az esőt – sommázta András.
Akadt olyan versenyző, aki előző nap megcsinálta a Kinizsi Százas teljesítménytúrát, amely nevének megfelelően 100 kilométer hosszú erdei túra, Békásmegyertől, a Pilisen át, Tatáig. Majd néhány órányi alvás után, mintegy levezetésként jött a Pestszentlőrinci Körre.
Kutyájával ér célba egy sportos fiatal pár.
– Ez ma már a második túránk – így Szalay Anita. – Reggel nyolc harminckor már megtettünk egy nyolc kilométerest.

– Most pedig ezt a tizenkettest – vette át a szót Únyi Péter.
Nem lehetett megállni a kérdést: vajon gyalog jöttek át a városon?
– Nem, kocsival. Útközben felvettük a kutyát.
Amúgy Anitáék hosszabb túrákon szoktak részt venni, azonban labrador kutyusuk előrehaladott életkora most ennyit engedett.
– Eleinte nagyon nehezen tűrte a meleget, az eső neki a lehető legjobbkor jött, utána minden pocsolyába bele hempergett, így bírta ki a célig.
Kőszegi Jánosék természetesen már készülnek a jövő évi körre, s hogy azon még többen legyenek, hát nagyobb hírverést csapnak majd az iskolákban, mert egy ilyen teljesítménytúra igazi családi program.