Tudathasadásos állapotba kerülhetett az, aki a péntek délutáni Ukrajna–Franciaország mérkőzést választotta a labdarúgó Európa-bajnokság mérkőzései közül a Régi Piactéren felállított sátorponyva alatt.
Ha a kiváló minőségű képet sugárzó kivetítőre pillantott, azt látta, jó hatvan percen át, hogy Donyeck felett köszöntötte be az a sokat emlegetett világvége. Nem is volt véletlen, hogy a szlovén bíró négy percnyi próbálkozás után félbeszakította a találkozót, s a védelmet nyújtó öltözőbe vezényelte a huszonkét futballistát.
S hol van az a bizonyos tudathasadás?
Akkor kerülhetett ilyen állapotba a nagyérdemű, ha hátat fordított a kivetítőnek, s kikukkantott a sátorponyva alól. Attól ugyanis tán még ötven méterre sem, ádáz strandfutballmeccset vívtak az önkormányzat vendégeként a kerületben tartózkodó bolgár testvérvárosi ifjak. Harminc fokban, rövid nadrágben, nyarat idéző miliőben...
Nos, ekkor, ezt látva, kérdezte meg nem is egy, az Eb-re kíváncsi, futballéhes vendég, hogy „egy planétán élünk”? 
Mert a donyecki horrorisztikus képeket és a lőrinci idillt látva, más nem is vetődhetett fel az emberben.
Bő egy óra kellett ahhoz, hogy újra egy földgolyón legyünk, s Ukrajnában is olyanok legyenek a körülmények, hogy pattoghasson a labda. Már ahogy…
Tán nem is volt baj a késés, mert a második nekifutásra már közel tel ház volt a kétszáz nézőt befogadni képes sátorban, amelyik egészen az Eb végeztéig, július 1-jéig várja a helyieket, s nem csak őket.
Baumann Gizella, az önkormányzat sport-, közművelődési és ifjúságpolitikai munkacsoportjának a vezetője heteken át szaladgált a három héten át tartó rendezvény sikeréért, de nem hiába.
- Két hete még nem hittem volna, hogy minden sínre kerül, de most, az Európa-bajnokság első hete után már ki merem mondani, hogy sikerült. Az emberek néhány nap alatt megszerették, s elfogadták ezt a helyet, jól érzik itt magukat. Meg is lepődtem, hogy már az első slágermeccsen, az olasz-spanyol derbin annyian voltak, hogy hátul már csak állóhely jutott. Sikerült jó nevű szakkommentátorokat is megnyerni, így aztán már csak a jó meccsek kellenek. Bár ahogy elnézem ezt a donyecki vihart, ma nem kegyes az időjárás. 
Úgy tűnik, nem csupán szavakban sportos az önkormányzat, de részt is vesz az eseményeken. Türelemmel várta a vihar elvonulását Ughy Attila polgármester is, s ott volt Pásztor János és Lévai István Zoltán alpolgármester is, mert, mint mondták, ők is nagy focirajongók.
A polgármestert rá akartuk venni, hogy tippelje meg az Eb végeredményét, ám egyelőre csak annyit mondott, hogy az eddig látottak alapján a németek tartja esélyesnek.
- Korai még bármit is mondani, reálisan nem is lehet. Háromhetes mérkőzéssorozatról van szó, még bármi történhet. Számomra eddig az olaszok csalódást jelentenek, „csalják” a futballt, de mit lehet tudni, mi lesz egy hét múlva? A lényeg azon van, hogy jó meccseket lássanak a nézők. A helyszínen is, meg itt is, a mi Eb-arénánkban is. 

A szakértők Az elmúlt napokban itt járt a sátorban Pisont István (s még fog is), Telek András, Kiss László, Bubcsó Norbert, Mátyus János, s a már említett Korolovszky György. Baumann Gizella tájékoztatása szerint Bánfi János, Fülöp Márton, Détári Lajos, Dragóner Attila, Hevesi Tamás és Verebes József is jelezte az érkezését.

Ahogy szűnt az eső Donyeckben, úgy fokozódott a várakozás az Üllői úti sátorponyva alatt. Amikor újra sípjába fújt a szlovén bíró, ha telt ház nem is, de fél már volt az egykori kofaplaccon, a piactéren.
A kilencven perc során, ami a szakmát illeti, kiderült: a lőrinciek inkább a franciák kihagyott helyzetei után fogták a fejüket, s nem volta elkeseredve, amikor Sevcsenkóék elhibázták a ziccereket. A sátor tehát inkább a gallokat szerette, mintsem az egykori szovjeteket, a mai ukránokat... (Pedig - csak halkan megjegyezve - volt egyszer egy Trianon is…)
A pénteki kommentátor, az MLSZ U16-os szövetségi edzője, Korolovszky György volt, aki a szakmát hozta előtérbe, s a szavai után bizony más fényt, értelmet kaphatott egy-egy csere, vagy éppenséggel kihagyott helyzet. Ehhez már csak annyit tehetünk hozzá, annyit kívánhatunk, hogy közel harminc év után (az 1986-os, a mexikói világbajnokságon volt utoljára világeseményen a magyar válogatott) végre ne csak a sátorponyva alatt mondjuk a „tutit”, hanem a 2014-es foci vébén végre ott legyenek a mi focistáink is.