A Halálhinta című regény Valentini Zsuzsa író tizedik könyve. A könyv nem dráma, csak maga az élet, ami hol jobb, hol rosszabb. Egy család, egy házaspár életét mutatja be tele boldogsággal, sikerekkel, de szomorúsággal is. Az író elmondta, hogy könyvének minden soráról tudja, hogy kitől hallotta a történetet, hogy éppen ki mesélte el azt, ami annyira megragadt az emlékezetében, hogy végül papírra is vetette.
– Mindig is csodáltam azokat az írókat, akik fantasztikus és utópisztikus világokat találnak ki, azonban nekem ez nem megy. Én úgy látom, hogy maga az élet az, ami a témát adja, az én könyveim az életről szólnak – kezdett bele az írónő.

Tizedik regényét saját betegsége inspirálta; 1999-ben jóindulatú tüdődaganatot fedeztek fel nála.
– Amíg a vizsgálatokból ki nem derült, hogy ez egy jóindulatú vagy rosszindulatú daganat, a poklot jártam be. Ekkor jöttem rá arra, hogy itt a közép-európai régióban nem létezik halálkultúra. Polcz Alaine volt az egyetlen, aki ezzel kórházi szinten sikeresen foglalkozott, de a civil életben, még a hozzátartozókkal sem lehet erről beszélgetni. Így határoztam el, hogy megírom, hogy igenis lehet, sőt kell a halálról beszélgetni. Akár ilyen találkozókon is, ahol olyan kérdések merülnek fel az irodalom kapcsán, melyek a napi rutin során nem merülnének.