– Azt kívánom, teljék örömük abban, hogy itt élnek – mondta Brennerné Becker Zsuzsanna (fenti képünkön) építészmérnök a Lakatos-lakótelepi agora és emlékpark avatóünnepségén. A kiváló építész a hatvanas évek elején a Lakóterv vállalat szakembereként részt vett a Lakatos utca környékén megvalósuló beruházás generáltervezésében, sőt nevéhez fűződik az Üllői úton egy szolgáltatóház és egy lakóépület, valamint a mai Eötvös iskola tervezése is. A Lakatos-lakótelep egészének a tervezésére pedig a férje, Brenner János kapott megbízást, aki ezért a munkájáért 1964-ben Ybl Miklós-díjat kapott.
Nemzedékről nemzedékre
Érdemes figyelmet szentelni e tehetségekkel teli család történetének. Az idősebb Brenner János (bal oldali képünkön) német gyökerű értelmiségi családba született, amely apai ágon előtte már öt szakembert adott az építészszakma számára, de a felmenők között szerepel neves téglagyáros és a szülőváros, Szombathely egyik polgármestere is. Műszaki irányultságú családból érkezett Becker Zsuzsanna is, aki egy kohómérnök lányaként látta meg a napvilágot Budapesten.
Az ifjabbik Brenner János így beszélt a pályaválasztásáról:
– Számomra nem merült fel komolyan más irány, mint az építészi pálya, amely utóbb kicsit átalakult, mert specializálódtam: városépítéssel kezdtem el foglalkozni, illetve ennek közigazgatási és hatósági vonatkozásaival. De lehet, hogy a választásom egyszerűen a fantáziátlanságomon múlt, hiszen a családban csak szakmabelieket láttam magam körül. Szüleimen kívül anyai ágon például a nagynéném, Becker Judit és a férje, a sajnos korán elhunyt Czebe István is kiváló építész volt. Egyik unokatestvérem, Pálossy Miklós építőmérnökként a szolnoki Tiszavirág hidat tervezte, az ő édesapja szintén építőmérnök volt, Czebe Judit unokatestvérem kiváló várostervező, szóval, az építés génjének, ha szabad így fogalmazni, és ha volna ilyen egyáltalán, sokan hordozói vagyunk.
Új város születik
Az édesapa, az idősebb Brenner János – ahogy ő fogalmazott egy folyóiratban közzétett önéletrajzában – 1950-ben egy „szinte sorsszerű véletlen folytán” került a Budapesti Városrendezési Intézethez (BVI). A fordulat valóban fontos volt. 1950-ben a korábbi elővárosokat (mint Újpest, Rákospalota, Angyalföld, Pesterzsébet, Soroksár vagy éppen Pestszentimre és Pestszentlőrinc) közigazgatásilag a fővároshoz csatolták kerületként vagy kerületrészként. Megkezdődött a sokáig még Nagy-Budapestként emlegetett főváros új arculatának megtervezése, és ebben éppen a BVI vitte a főszerepet.
Ráadásul a Rákosi-rendszer rögvest lakásépítésbe is fogott, a fővárosban is elkezdték az első generációs lakótelepek kialakítását. Brenner János első ilyen munkája a 3000 lakásos Kerepesi úti lakótelep városrendezési terveinek elkészítése volt. Megszámlálhatatlan munkája közé tartozik Óbuda városközpontjának újratervezése, a Római-part és a Moszkva tér rendezése, valamint a Telepes utcai, a Törökvész utcai, a Mártonhegyi úti és a Dániel úti lakótelep tervezése. A hatvanas évek végétől éveken keresztül az NDK-ban, elsősorban Drezdában és Jenában dolgozott, ugyancsak új városrészek tervezésében vett részt.
Különleges helyzetnek számított, hogy Brenner János és Becker Zsuzsanna egyszerre dolgozhatott a Lakatos-lakótelep tervein. Igen, egyszerre, de nem együtt. Erre így emlékezett vissza az ifjabb Brenner János:
– Amikor a szüleim – egyébként véletlen folytán – együtt dolgoztak a Lakatos utcai lakótelep létrehozásán, egyikük mint a városépítési terv szerzője, másikuk az iskola tervezőjeként és a típusterveket a helyszínre adaptáló tervezőként, még mindössze tízéves gyerek voltam, de egy-két anekdotába illő részletre emlékszem. Ezek közé tartozott, hogy édesanyám otthon is többször az aktuális tervezési problémákra terelte a szót, édesapám viszont többnyire azt mondta: inkább hívj fel holnap az irodában.
Brennerné Becker Zsuzsának a Lakatos-lakótelepi agora átadásakor Ughy Attila polgármester elismerő oklevéllel mondott köszönetet.
Tervezés az EU-ban
Ifjabb Brenner János méltó utóda a neves építészcsaládnak. Pályáját a hetvenes években a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetnél, illetve az Országos Műemléki Felügyelőségnél kezdte, de 1980-tól már Hamburgban, majd Hessen tartományban és Németország más területein dolgozott. Ma Berlinben él és dolgozik, de szakmai tapasztalataival Magyarországot is segíti.
– 2011-ben próbáltam kicsit tehermentesíteni a Belügyminisztérium Szaló Péter vezette helyettes államtitkárságát, hiszen a kis tagállamoktól az elnökségi feladatok ellátása aránytalanul nagy erőfeszítéseket igényel. Ugyanakkor elmondható, hogy a magyar elnökség európai szinten nagy elismerést aratott mind a demográfiai, mind a klímaváltozási problémák város- és területfejlesztési következményeinek kezelésére tett javaslatokkal. Ezt megelőzően 2007 első félévét, a német EU-elnökséget, afféle összekötő tisztviselőként csaknem egészében Magyarországon töltöttem a településrendezésért és építésügyért felelős minisztérium munkatársaként. A magyar kollégákkal közösen eredményesen vettünk részt a Lipcsei Charta, a városfejlesztési politika mindmáig meghatározó EU–kormányközi dokumentumának megszövegezésében. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a minisztérium kikérte véleményemet az 1997. évi építésügyi törvény tervezetének megfogalmazásában, majd a törvény több módosításakor, valamint a törvényen alapuló több rendelet megfogalmazásakor is. Mindezen túlmenően rendkívül fontosnak tartom kapcsolatomat a szakmai civil szervezetekkel, különösen a Magyar Urbanisztikai Társasággal.
