Bár Huller Ágoston életrajzában születési helyként Törökbálint szerepel, ő valójában tősgyökeres pestszentlőrinci lakos, ma is itt él, a Liszt Ferenc repülőtér közelében. Azért nem a kerületben született, mert amikor 1944 áprilisában megkezdődött a ferihegyi repülőtér bombázása, az édesanyja jobbnak látta, ha gyermekét nem itt hozza világra.

Két út állt előtte

Azt szokták mondani, hogy ha valakinek nagyot merít valamilyen tehetségből a sors, akkor ad mellé egy másikat is.

Huller Ágoston Tagja a Magyar Alkotók Országos Egyesületének és az 5KOR Képzőművész Csoportnak. Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt. A csoport tagjaként és egyéni kiállítóként több rangos elismerésben részesült.

– Több mint nyolc éven keresztül a zene tanulása töltötte ki az időmet, mert zenei pályára készültem. Ezt a szándékomat keresztülhúzta az a zenetanár, aki a korábbi, szeretett hegedűtanárom helyébe került – mesélt a kezdetekről a művész. – Mindenben meg akart változtatni, amit addig tanultam, a játszási technikától a hangképzés milyenségéig. Ma is úgy vélem, hogy makacs, önfejű tanár volt, nem pedig pedagógus.

Zene vagy képzőművészet?

– A dilemmámat, hogy a zenei vagy a képzőművészeti pályát válasszam, az döntötte el, hogy általános iskolai rajztanárnőm, Varga Istvánné, Joli néni az intellektusával olyan világot nyitott ki előttem, amelyben otthonosan éreztem magam. Tizenkét éves lehetettem, amikor egy alkalommal ásványvízért mentem biciklivel a Béke téri közértbe. A Kassa utcai iskola előtt pedáloztam, amikor a nyitott ablakon keresztül kihallatszott a rajztanárnő jellegzetes hangja. Éppen szakkört vezetett. Bekíváncsiskodtam, ő pedig marasztalt. Örömmel maradtam. Joli néni értelmes és érthető feladataival képes volt magával ragadni a növendékeit. Nyári hétvégeken a tanítványai a kertjében rajzoltak, festettek, és sokat beszélgettek arról, hogy a művészet szeretete mi módon járul hozzá az ember gondolkodásmódjának alakításához.
(Alcím) A grafika közelebb állt hozzá
– Az első két évben Fónyi Géza növendéke voltam. Ebben az időszakban derült ki, hogy a grafikusi megoldásokra való hajlam sokkal erősebb bennem, mint a festői – tért át Huller Ágoston a főiskolára. – A harmadik évtől a sokszorosító grafika tanszéken Ék Sándor, Raszler Károly és Rozanits Tibor növendékeként folytattam a tanulmányaimat. Meghatározó mestereim voltak, ők vezettek el Dürer, Rembrandt megértéséhez. Sokféle szakmai-technikai részletet sajátíthattam el tőlük. 1968-ban vághattam neki a nagybetűs életnek, művésztanári képesítéssel és a Művészeti Alap által művésznek nyilvánított fiatalemberként.

Örömök és kudarcok

– A kudarcok hétköznapjaival él az ember, a vasárnapokat viszont tisztelni és becsülni kell – véli a képzőművész. – A kudarcokat illik tudomásul venni, de nem engedtem, hogy a hatásuk meghatározó legyen az életemben. Én az életet szeretem, nem pedig a fájdalmak sulykolását, felhánytorgatását. Egy magyar közmondás szerint más kárán tanul az okos. Én másképpen fogalmazok: az okos is a saját kárán tanul, csak nem sírja tele a világot a kudarcaival.

Amiért érdemes alkotni

– Úgy vélem, a művésznek az utókorra kell hagynia, hogy az majd a fenséges „alkotás” szóval illeti-e a munkásságát. Nem tartom igaznak, hogy a művész folyamatos ihletettségben él, csupán naponta gyakorolt munkáról van szó – hangsúlyozta Huller Ágoston. – Olyan ez, mint a zenésznek az ujjgyakorlat. Aki ezt nem teszi, nem is tudja, hogy milyen izgalmas az alkotómunka. Munka közben jönnek csak igazán a gondolatok. A sors megadta, hogy azzal foglalkozzam, ami örömet szerez.
Sokan mondják Ágostonról, hogy a közösség kovásza.

A felesége a múzsája – Tudom, hogy ez prózai kijelentés, de csak okos környezetben képes az ember értelmesen élni és dolgozni – mondta Huller Ágoston. – Szellemi alkotótársak vagyunk. A feleségem fizikus, de elkalandozott velem a képzőművészet világába, és több közös tárlatunk volt már.

– Ezen még nem tűnődtem el. Csaknem ötven éve dolgozom kollektívában, számomra mindig fontos volt a közösség. Ennek is része lehetett abban, hogy társaimmal létrehoztuk a kerületünkben az 5KOR Képzőművész Csoportot. A munkáink a megjelenésükben különböznek, de a szellemiségük megbonthatatlanul egységes. Jövőre ünnepeljük azt, hogy tíz éve vagyunk együtt.

Kiállítások, megjelenések

– Sok tárlatom volt már, sok helyen, a munkáim a kerületi gyűjteménytől az amerikai kontinensig magán- és közgyűjteményekben láthatók. Az utóbbi időben főleg művésztárssal, illetve művésztársakkal szerepelek kiállítóként. Izgalmasak voltak a Garamvölgyi Béla festőművésszel megvalósított szakmai programjaink, és izgalmas a Szamárfül kiállítássorozat. Ez intellektuális játék, amely nem süllyeszti a vicc szintjére a humort, hanem a vizuális megjelenítést filozofikus töltéssel emeli a képzőművészet rangjára.