– Kitől származik a gondolat, hogy „megszavaltassa” a gyerekeket?
– Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, a Savaria Egyetemi Központ irodalomprofesszora választotta ki, hogy szerinte melyik a 12 legszebb magyar vers. Ezekről félévente tartunk konferenciát. Amikor másodikként Pilinszky János Apokrifje volt soron, megkért engem, hogy a találkozó nyitányaként mondjam el ezt a verset. Azt javasoltam, hogy a Szombathelyi Sportházban mondassuk el ezer diákkal. Ekkor indult a sikertörténet, s azóta mindig nagy versmondással kezdődik a konferencia.
Ritmus, ütem
– És miként esett a választás önre mint a Nagy versmondás „karmesterére”?
– Alapvetően úgy, hogy bólintottak az ötletemre, s tán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy nem okozott csalódást a felvetés.
– Milyen érzés vezényelni a nem mindig egységes diáksereget?
– Nagyszerű, felemelő látni a feladatra felkészült, odaadó gyerekeket és együtt alkotni velük. Ezt a legkomolyabban mondom. Nem láttam soha elutasítást, kedvetlenséget. Már tapasztalatból mondom, hogy számukra is élmény találkozni a legnagyobb magyar költőkkel és előadni a soraikat.
– Hogyan lehet, miként tud felkészülni egy-egy közös szavalásra azon túl, hogy tökéletesen ismernie kell a vers ritmusát, ütemét és természetesen a mondanivalóját is?
– Ez a „karmester” feladata, így jómagam is alaposan felkészülök. Az adott művet tördelni kell, hogy ne legyen benne hosszú sor, mert akkor a közös mondás elcsúszna. A tördelt verset a gyerekek kivetítőn vagy megfelelő méretű, előre elkészített táblán látják. Így lesz ez most is.
Öröm lesz…
– Elfárad-e egy-egy előadás végére?
– Szó sincs róla! Ellenkezőleg: feltölt, felfrissít, örömöt ad. Részben a vers miatt, részben az előadóknak, a diákoknak köszönhetően.
– Milyen választásnak érzi a Születésnapomra című verset?
– Mintha csak a Nagy versmondásra írta volna József Attila. Nagyon jó a ritmusa, öröm lesz együtt mondani, közösen szavalni.
