Fény csöndje béke

Írta:  2013.12.11.
A Szabad Alkotók Köre Világaink világa címmel két helyszínen hathetes kiállítássorozatot indított.

A Szabad Alkotók Köre Világaink világa címmel két helyszínen hathetes kiállítássorozatot indított. Négy művész alkotásain keresztül betekintést kaphattunk abba, milyennek látják az utat lélektől lélekig.
A kiállítássorozat harmadik állomásán, a Városháza Galériában december hatodikáig Ágoston-Papp Mónika keramikus művei tekinthetőek meg. A tárlat címe Fény csöndje béke, mely sorokat az alkotó Weöres Sándor Dob és tánc című költeményéből ragadta ki.
– A fény, a csönd és a béke kulcsszavak az én életemben. Azt gondolom, hogy az alkotás során először el kell jutni egy belső csöndre és meg kell találni magunkban a belső fényt, hogy utána ezt hitelesen tudjuk átadni másoknak – mondta a művész.
Kerámiáit nézegetve nem kérdés, hogy sugárzó személyiségét tükrözik. Tárgyai mesélnek róla, a teret áradó melegséggel és szinte tapintható szeretettel töltik meg.
Ágoston-Papp Mónika a műveiben ötvözi a kerámiát és a fát. Ennek elsődleges oka a lelki kötődésben rejlik, ugyanis egy régi emlékeket őrző kerti fészer darabjait használta fel a faliképeihez. Ezzel múltjának egyes darabjait új útra indította, illetve különleges anyagot talált szakrális jellegű képeinek alapjául. A lelkéből építkezik, természetes módon sugárzik az emberek felé, mégis komoly feladatként éli ezt meg.
– Nehéz az, hogy őszintén merjünk nyitni a világ felé. Ezenfelül, legalábbis számomra, még nagyobb lépés az, hogy az alkotásaimat megmutassam másoknak. Nem könnyű csak úgy kitenni a lelkemet, a belső titkaimat és érzéseimet mindenki elé – mesélte a művész.
Az eseményt Neruda Károly plébános nyitotta meg. Az est folyamán az Értelmes Életért Alapítvány értelmileg sérült vak fiatalokból álló Zoé zenekara rövid reneszánsz zenei koncertet adott. Az együttes tagjai, bár saját szemükkel nem láthatták a kerámiákat, kezükkel végigtapinthatták a képeket, és szívükkel érezhették azt a hangulatot, amelyet az alkotó varázsolt a galériába. Hiszen jól csak a szívével lát az ember.