Nincs rosszabb érzés, mint amikor búcsúzni kell. Könnyekkel telt szemek, ezernyi emlék, de a veszteségre nincsenek szavak. Kerületünk óvodai életét nagy veszteség érte, amikor 2013 nyarán, életének 60. évében elhunyt Takács Katalin óvodavezető. Az intézményvezető első és egyetlen munkahelye a Zenevár óvoda volt, ahol 1974-től dolgozott. Életében fontos szerepet töltött be az ének és a zene, kollégáival kiemelt ének-zenei nevelési programot alakított ki az intézményben.

Takács Katalin emlékére november végén fát ültettek az óvoda előkertjében. Az óvodavezető egyik legkedvesebb fája, a magnóliafa a sziklakert és a kis tó közelében kapott helyet, amelynek létrehozása egyik nagy büszkesége volt. Munkatársai úgy látják, ez a fa Katalin személyiségének a tükörképe. Megmutatja, hogy itt voltak a gyökerei, hogy jelleme mily egyenes volt, és állta az élet viharát. Ahogy a fa ágai felfelé nyújtózkodnak, úgy törekedett ő is a folyamatos megújulásra. A virágzó lombkorona pedig méltó szimbóluma annak a szeretetteli és kitartó munkának, amellyel kollégáit, családját és barátait ajándékozta meg élete során. A fa mellett emléktáblát helyeztek el.
Az óvoda ugyanabban a hónapban ünnepelte fennállásának 40. évfordulóját. Bár az évforduló a megemlékezés jegyében telt, a dolgozók örömüket is kifejezték, hogy elkészült az év eleje óta tervezett mozaik. A mozaikképen egy életfa rajzolódik ki, amely a magyar népi kultúra egyik fontos jelképe. Az alkotást mind a gyerekek, mind a felnőttek megcsodálják, ottjártukban végigsimítanak rajta a lépcsőfordulóban. A megemlékezést Kucsák László országgyűlési képviselő, alpolgármester szavai zárták.