– Az utolsó harminc év merítéséből hoztam el a kedvenc képeimet – mondta Vincze Angéla, a számos nemzetközi díjat elnyerő művésztanár. – Úgy válogattam össze az anyagot, hogy festményeim kifejezzék az egyéniségemet. Minden művész egy kicsit spirituális és valamilyen szinten tanítani szeretne a képeivel. Az alkotó „szétszedi a világot” majd személyiségének szűrőjén átbocsátva mutatja meg, hogy mit is gondol róla.
A művész úgy fogalmazott, hogy a festményein használt színek a lelkivilágát tükrözik. Ha valaki színszimbolikával foglalkozik, akkor tudja, hogy a türkizkék és árnyalatai a leki harmóniát szimbolizálják. De nemcsak azért használja ezeket, mert tudja, hogy mit jelképez, hanem mert benne is harmónia van. Festményei távlatokat nyitnak meg bennünk, s e távlatokban a világunk mélyebb összefüggéseit teszi világossá. Azt szeretné, hogy az emberek lelki töltettel mennének haza a kiállításról.
A festőnőt az az örök kérdés foglalkoztatja, hogy mi véges emberi lények érzéseinkkel, gondolatainkkal, vágyinkkal és álmainkkal miképpen tudunk a végtelen világ részévé válni, s e világban boldogulásunkat megtalálni.
1999-ben a francia Association Meharées Danielle Mitterrand jótékonysági alapítványától megbízást kapott arra, hogy a József Attila Művészeti Iskola tanulói az ezredfordulós világkiállításra egy pannót készítsenek hazánkról. A világ tíz iskolája küzül az egyik ez volt. A diákok egy 24 négyzetméteres képen Magyarország történetét festették meg a sámánizmustól napjainkig, amivel nemcsak hazánkat, hanem egész Európát is képviselték. Párizsban három csodálatos helyszínen volt kiállítva: Le Parc de la Villette, la Grande Arche de la défanse, Forum d'Agen des Solidarités Nord – Sud.
Vincze Angéla 2002-től, vagyis kezdetektől részt vesz a magyar festészet napja szervezésében.
A november 21-i megnyitón Nádasdi Mihály, a Fehéren Feketén Galéria tulajdonosa köszöntötte a vendégeket, majd Frömmel Gyula festőművész, a Magyar Kultúra Lovagja nyitotta meg a kiállítást.
