– Honnan jött a festészet?
– Kiskorom óta rajzolok és festek, ez biztos pont volt az életemben. A Hunyadi Mátyás Gimnáziumban rajz és vizuális kultúrából érettségiztem, később pedig divat- és stílustervező asszisztensi oklevelet szereztem. Hamar rá kellett jönnöm azonban, hogy a dekoratőri munka nem elégít ki. Ekkor döntöttem úgy, hogy a festés mellett megtanulom a tetoválást is. Új kihívás volt, hogy a vászon után élő bőrre alkothatok. Általában hamar ráunok a dolgokra, és továbblépek, a festészetben és a tetoválásban viszont megtaláltam azt, amivel kifejezhetem önmagam.
– Milyen kiállításaid voltak már?
– A kerületben Külsőségek címmel a Rózsa Művelődési Házban volt egy kiállításom 2012 decemberében. Előtte márciusban az Egyesült Államokban, Pottstownban állították ki a hírességekről készített portréimat egy galériában. Januárban pedig újra Amerikába, Los Angelesbe utazott két képem a Twitter jótékonysági célú művészeti tárlatra, ahol az egyik képem el is kelt az adománygyűjtő aukció keretében.
– A zene, a filmek, az eddigi életem során átélt összes fájdalom. Inspiráló számomra Tim Burton munkássága és Edgar Allan Poe élete. Gyakran hallgatok komolyzenét, alapvetően az elgondolkodtató és lehangoló darabokat szeretem. A kedvenc évszakom a tél, nincs is annál impulzívabb, mint a meleg szobában festeni egy sötét, hideg téli éjszakán.
– Miért éppen portrék?
– Ez lehet, hogy viccesen hangzik, de ha most azt kérnéd, hogy fessek egy fát, nem menne. Egy emberi arcnál nincs kifejezőbb. Én mindent a saját érzelmeim alapján próbálok bemutatni, a hangsúly azon van, hogy belőlem milyen érzéseket váltott ki egy bizonyos esemény. Egy arc alapján elképzelem az adott ember személyiségét, és tulajdonságokkal ruházom fel őt. Majd később rájövök, hogy túl sok pozitívumot feltételeztem, és csalódok. Sajnos ez gyakran előfordult a való életben is.
– Nemrég új taggal bővült a családod. A kisfiad születése új irányt adott a festészetben?
– Alapvetően nem, de komoly döntés volt a gyerekvállalás az életemben. Korábban igazi művészéletet képzeltem el magamnak, de a babával teljes harmóniába kerültem. Bár a szobája falára Micimackó, Malacka és muminok kerültek, nem gondolom, hogy valaha is virágokat és lepkéket fogok festeni.
– Mik a terveid a jövőre?
– Rengeteg megvalósításra váró ötletem van, de pillanatnyilag a baba tölti ki szinte minden időmet. Pápai Zsolt hangmérnöknek köszönhetően jelenleg az összes képem a PoliSound Próbaterem és Stúdióban van kiállítva. Télre pedig szeretnék elkészíteni egy sorozatot gitárra festett képekből, amelyet szintén náluk lehet majd megtekinteni. A későbbiekben feldolgoznám a szélsőséges európai tabukat, amelyek még a mostani szabadgondolkodású társadalmat is megbotránkoztatják. Jelenleg pedig az egyik barátnőmmel közösen dolgozunk egy könyv megírásán, amelynek az illusztrációit is mi magunk fogjuk elkészíteni. A számtalan terv mellett azonban nem kergetek illúziókat, tudom, hogy nehéz lesz az elkészült alkotásoknak kiadót vagy galériát találni.
