Az esemény különlegessége az volt, hogy a festőművésznek évek óta állandó tárlata van a Gombás étteremben, azonban ezúttal itt egy időszakos kiállítása is megnyílt. Miután az elgondolástól a kivitelezésig eltelt rövid idő alatt az időjárás minden arcát megmutatta, a márciusi téli zimankóban a művész Tavaszváró címet adta a tárlatának. Azonban időközben beköszöntött a napsugaras tavasz, így már Tavaszváró? Tavaszköszöntő? cím szerepel a meghívóban, de, hogy még egy csavar legyen a dologban, a kiállítás nyári melegben nyílt meg. Így lehet, hogy ha Buczkó Imre polgári foglalkozása „időjós” lett volna, akkor bizonyára nyárköszöntőre invitálja a meghívottakat.
Dzsupin Ibolya színművész, a festőművész kedvenc versét, Váczi Mihálytól a Gyalog szerettem volna jönni címűt mondta el, Katona Péter gitáron működött közre. A tárlatot Bereczky Loránd művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria nyugalmazott főigazgatója nyitotta meg.
– Amikor Buczkó Imre művészetével találkozunk, akkor lehet érezni, hogy az alkotáshoz, vizualitáshoz való kötődése szerelem – mondta a művészettörténész. De nemcsak a művészetben, hanem a technikában is járatos volt. S amikor pályaválasztásra került a sor, nem tudott dönteni, hogy műszaki egyetemen, vagy a képzőművészeti főiskolán, Elekfy Jenő festőművésznél folytassa tanulmányait. Édesapja tanácsára a műszaki pályát választotta, aki útravalóul mondta: „ha igazán tehetséges vagy a művészi pályán, akkor úgysem fogsz elkallódni”.
A műszaki egyetem elvégzése után a Ferihegyi repülőtérre került. A sors ajándékának tekintette, hogy a munkahelyén megismerkedett Elekfy Jenő fiával, aki bemutatta az édesapjának. Barátságot kötöttek a mesterrel, és rendszeresen eljárt a műtermébe. Ebben az időszakban valósult meg eredeti régi vágya, hogy nála ismerhesse meg a tiszta akvarell lényegét.

Buczkó Imre Negyven éven át a polgári repülésben dolgozott, főmérnökként ment nyugdíjba. Azóta festőművészként olaj, akvarell, és pasztell technikával, illetve grafikában fogalmazza meg képeit, s művészeti szakíróként is ismert.

Buczkó Imre négy évtizeden át dolgozott a polgári repülésben: tervezőként, majd üzemeltetőként, végül a 90-es években a Ferihegyi Repülőtér üzemeltetési főmérnökeként. Munkáját 1994-ben Baross Gábor-díjjal ismerték el.

A feladata teljes embert kívánt, így festői programja picit háttérbe szorult. De kapott a sorstól két világot, s munkája fáradalmait elfelejtette, amikor otthon festett. S ahogy az idő telt, becsempészte a képzőművészetet a repülőtérre is. Létrehozta a szívéhez oly közel álló Ferihegyi Galériát, amely a vezetésével öt éven át működött, és bemutatta kortárs képzőművészetünk egy jelentős keresztmetszetét. S amikor nyugdíjba ment, csak a festészettel kezdett el foglalkozni. Olaj, akvarell, és pasztell technikával, illetve grafikában fogalmazza meg képeit. Munkái megtalálhatók hazai magán- és közgyűjteményekben, több európai és tengerentúli gyűjteményben. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Szépmíves Társaságnak, a Magyar Vízfestők társaságának, és az új Gresham Körnek.

Művészeti elismerései: 1987-ben a Közlekedési Szakszervezet Elnöksége által alapított "Művészeti Díj" képzőművészeti díj, 1999-ben a hatvani Moldvay Győző Galériában az "Angol akvarell magyar ecsettel I." című országos pályázati kiállításon a jeruzsálemi sorozat "Király-játék" című akvarelljével nyerte el a Magyar Vízfestő Társaság elismerő díját és tagságát.Az idén Búza Barna-díjjal tüntette ki a NapSziget alapítvány, valamint megkapta a Fehér Hollók Baráti Társaságának a vándorserlegét. Kerületi elismerés: 1998. Pro Urbe-díj

De ismerjük Buczkó Imrét a művészeti szakírót is. Írásai közül számosak a helyi művészvilág múltjába és jelenjébe kalauzolnak.
 
A Tavaszváró? Tavaszköszöntő? című időszakos tárlat egy héten át tekinthető meg a Gombás étteremben.