A málenkij robot magyarul annyit jelent, kis munka, ám nem is volt az olyan kicsi. Ellenkezőleg. Nagy volt, hosszú, kegyetlen és sokak számára tragikus. Az újkori magyar történelem részleteiben nem publikált éveiről tart vetítéssel egybekötött, sebeket is feltépő, de feltétlenül érdekfeszítő előadást március 2-án Dupka György, a Kárpátaljáról érkező író, tényfeltáró. A rendezvény házigazdáját, Kiss László szemeretelepi református lelkészt kérdeztük.

– Kézbe véve a kárpátaljai Dupka György A mi Golgotánk című művét, megdöbbentő adatokkal találkozik az ember. A magyarság és más nemzetiségek veszteséglistáján csaknem 15 ezer ember szerepel, legalábbis a fellelhető számadatok szerint.
– Valóban megdöbbentő, s bizony csak ritkán beszélünk róluk, az ő szenvedésükről, ahogyan azt Dupka a tavaly megjelent kiváló tanulmányában teszi.
– Az előadás befogadása, a házigazda szerepének elvállalása egyrészt nemes gesztus, másrészt szokatlan, mert egyházi felekezet ritkán enged be a falai közé ilyen jellegű előadást.
– A beengedésnek az volt az oka, hogy olyan témáról van szó, amely mindannyiunk, a Kárpát-medencében élő magyarok közös ügye. Már csak az emlékezés, a kegyelet lerovása miatt is. Nem szabad elfeledni azokat az embereket, akiket úgy hurcoltak el a világháború utolsó évében, sőt az azt követő időszakban, 1946-ban is, hogy csak málenkij robot lesz, háromnapos.

Tiszabökénytől Ungvárig

– Aztán lett a málenkijből, a kicsiből balsój robot, vagyis nagy munka, és sok esetben túlélhetetlen…
– Ez is az oka annak, hogy a baráti körünk és a Szemeretelepi Református Egyházközség vállalta a házigazda szerepét.

– Dupka György neve nem ismert általánosan hazánkban. Kérem, mutassa be őt néhány szóban.
– A legfontosabb, amit az Ungvárról érkező vendégről tudni illik, az az, hogy Szibériáig elment a sírok, a tények után. Kis túlzással elmondható róla, hogy erre tette fel az életét, de a munkásságát feltétlenül. 1952-ben Tiszabökényben született. A középiskolát Péterfalván végezte, majd Ungváron szerzett magyar szakos bölcsészdiplomát. Tehát abban az időben, amikor azt a szovjet hatalom nem nézte jó szemmel. Összefoglalóan az mondható el róla, hogy mára a kárpátaljai magyarság nagy szakértelmű mindenese lett. A Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet igazgatója, író, szerkesztő, a terület magyarságkutatója, több társadalmi és kulturális szervezet alapítója. Tagja a Magyar Írószövetségnek is.

Az elkötelezett kutató

– A háború utolsó, kegyetlen szakaszában elhunytakról sokat lehet olvasni. Azzal a bizonyos málenkij robottal és az azt követő szenvedésekkel azonban csak kevesen foglalkoztak ennyire mélyen.
– Dupka elkötelezett kutatója a kárpátaljai magyarok szenvedéstörténetének. Nem véletlenül volt az egyik kezdeményezője a málenkij robotra elhurcolt kárpátaljai magyar és sváb-német áldozatok történeti feltárásának. Sokat és sikerrel fáradozott a szolyvai emlékpark, az ungvári központi magyar katonai temető és a Vereckei-hágón emelt emlékmű létrehozásán.
– A közelmúltban tényfeltáró utazás keretében több kényszermunkatábor helyét és temetőjét kereste fel az Urálban.
– Azokat a helyeket, ahol a Kárpát-medencéből elhurcolt kényszermunkások, hadifoglyok dolgoztak. Közülük sok ezren még ma is idegen fölben nyugszanak.

Történelmi időutazás

– A rendszerváltozás előtt nyilván ferde szemmel nézett Dupka Györgyre a politikai vezetés. Hogy van ez ma? Elismerik a munkásságát?

– Nagyon is, hiszen több díjat és kitüntetést vehetett át. A Berzsenyi-díjat, a Nagy Imre-emlékplakettet, a Magyar Köztársaság emlékérmet, a Julianus-díjat. Ez utóbbit már azért is kiérdemelte, mert hosszú utat járt be, akárcsak az eleinket megkereső szerzetes barát. Az elismerésekben benne van az is, hogy a kárpátaljai magyarság múltjáról és jelenéről csaknem húsz könyve jelent meg.
– Hogyan készül a március 2-án 16 órakor kezdődő jeles eseményre az egyházközségük?
– A Himnusszal, a Szózattal, az alkalomhoz illő versekkel, amelyeket gyerekek szavalnak majd. Meg azzal a reménykedéssel, hogy sokan jönnek el erre a szomorú, de megismerésre méltó, történelmi időutazásra.