Siklós Péter kisiskolás korában zongorázni és hegedülni tanult, és amikor pályaválasztásra került a sor, konzervatóriumba jelentkezett. Csakhogy majdnem egy időben két levelet hozott a postás: az egyikben arról értesítették, hogy felvételt nyert a zeneiskolába, a másik pedig végzést tartalmazott családjának a fővárosból való kitelepítéséről. Az utóbbi hírrel a zenei pályáról szőtt szép álmok szertefoszlottak. Három évet töltött a jászsági tanyavilágban, ezután költözhetett vissza Pestre, de csak egy lakatosműhelyben kapott munkát. Itt beiskolázták: leérettségizett, műszerész szakmunkás-bizonyítványt szerzett.
Újabb fordulópont
Később a Magyar Optikai Művekhez került, ahol egy fotóklub működött. Szabad idejében fotós szakkönyveket bújt, fényképezett, laborált... Egy idő után már nemcsak a hobbija lett a fotózás, hanem a munkája is.
| A pályatárs Eifert János fotóművész írta pályatársáról: „Siklós Péter sokoldalú, felkészült fotós, aki műszaki fotósként, fotóriporterként, fotóművészként kitűnő épületfotókat, reprodukciókat, riportokat is készít. Mégis a zenei, ezen belül a dzsessztémájú képeivel vívta ki magának azt a rangot, amelyet a komoly tehetségekkel „túlterhelt” színházi és koncertfotósok között nem könnyű megszerezni. Művésszé válásában tehetsége és kitartó szorgalma segítette. Szerencsés abban is, hogy szakmáját és hobbiját együtt gyakorolhatja, örömmel veszi kézbe a fényképezőgépét.” |
– A Csepeli Fémműveknél műszaki fényképészként helyezkedtem el – emlékezett vissza a fotóművész. – Itt megkívánták a technikailag tökéletes képeket. Időközben visszatért az életembe a zene is. A KISZ Központi Művészegyüttesében énekeltem, és fotóztam a kórust. Számos pályázaton sikeresen szerepeltem, ezért külsős fotóriporterként dolgozhattam a Magyar Ifjúságnál és a Budapest című magazinnál is.
A dzsessz világa
1962-ben megnyílt a Dália dzsesszklub, ahol nagyon jó volt a légkör. Siklós Péter itt kapott kedvet a dzsesszrendezvények fotózásához.
A világhírű Louis Armstrong 1965-ben fellépett a Népstadionban. Siklós Péter fényképezőgéppel a nyakában, a rendészek elől menekülve élte át legperzselőbb zenei és fotós élményét. Egészen kalandos körülmények között sikerült a művész közelébe férkőznie. Itt készült a Jazzfantáziák című könyvében is szereplő felvétel. Emlékezetesek számára a székesfehérvári Alba Regia dzsesszfesztiválok és az Erkel színházi koncertek is.
¬– Jó érzéssel tölt el, ha végiggondolom, hogy kiket kaphattam lencsevégre: Ella Fitzgerald, Dizzy Gillespie, Oscar Peterson, Duke Ellington, a Golden Gate együttes… Többnyire csupán a hangverseny elején engedélyezik a fényképezést, pedig idő kell ahhoz, hogy a fotós meg tudja ragadni a megfelelő pillanatot. Ez egy interaktív játék, mert a zenész arcán is látszik, ha befogadó a közönsége – magyarázta a fotográfus.
Siklós Péter a kiállításra szánt képeit hagyományos fekete-fehér technikával és kézzel színezve alkotja ma is. Mostanában is fotografál dzsesszkoncerteket és színházi táncprodukciókat.
Fotói megtalálhatók hazai és külföldi közgyűjteményekben is. Aktív résztvevője országos kollektív és egyéni kiállításoknak.
– Régóta tudom, hogy nem elég, ha a kép hasonlít, élethű, esetleg jó éles. Közhelynek tűnik, de nem könnyű azt a bizonyos pillanatot elcsípni és a dzsesszzenét képpé transzformálni, azaz a zenét mint fogalmat ábrázolni. Sokat kísérletezgettem ezzel (Ragtime-sorozat), és ezen az úton próbálok tovább járni.
