1972-től néprajzi témájú felvételeket is készített, s több gyűjtőúton vett részt Erdélyben, Szlovákiában, az Alföldön és Dél-Dunántúlon. A még fellelhető népviseletet, népszokásokat, a népi vallásosság megnyilvánulásait örökítette meg, s a lassan elmúló archaikus falusi környezetet és vásárokat. Ezekből a képekből közel 1500 felvételt őriznek a Néprajzi Múzeumban.
1975-ben jelent meg első fotós falinaptára a Képzőművészeti Kiadónál, ezt követően rendszeresen készített felvételeket naptárakhoz, poszterekhez, és több könyvet illusztrált. Tíz éven át az Új Tükör képes hetilap is közölte felvételeit, és diaképei a Duna Televízió Magyar Versek című sorozatát színesítették.
Fényképeivel a lassan eltűnő természeti értékeket és a népi kultúra még fellelhető hagyományait szeretette volna bemutatni a jövő generáció számára.
Lakatos Emese édesanyja gondolatait tolmácsolta, aki Gergely Sándorral 45 éven át dolgozott együtt. Felidézte szerény egyéniségét, és beszélt a művész ars poétikájáról: „Az emberi fejlődés és a környezet az önpusztítás állapotába jutott. Egy feladatunk van, megmenteni, amit lehet a természetből az emberi kultúrából és az értékőrző hagyományokból. Feladatunk, az eltűnőben lévő természeti és néprajzi értékeink magas színvonalú dokumentálása”.
Az alkotó olyan jeleket szeretett volna hagyni az utókorra, mely szűkebb környezete és hazája számára nemcsak értékkel bír, de komoly üzenetet is hordoz. A fotós munkásságát áthatotta a természet, az emberek iránti szeretet és annak lírai és értékőrző megörökítése.
Ez adott neki erőt, hitet, hogy még súlyos betegen is dacolva olykor szinte elviselhetetlen fájdalommal, élete utolsó heteiben is keményen dolgozzon. Témái sokrétűek és változatosak voltak. Hazánk és a szomszédos országok tájait bejárva gyűjtögette az értékeket, legyenek azok fák, virágok, állatok épületek vagy néprajz, népi hagyományok, vallás, emberek, tevékenységük, viseletük, életük sokféle megnyilvánulása a hétköznapokon és az ünnepek alkalmából. Megbecsült tagja volt több fontos művészeti egyesületnek, amik tevékenységi körét érintették, mégis visszahúzódott a díjakért, kiállításokért folyó tülekedéstől. Így adódott, hogy egyetlen, fontos kiállítást tervezett csak a 70. születésnapjára, mintegy életművének átfogó bemutatásaképpen, de a megvalósítás már nem adatott meg. Ezt a kívánságát teljesítették a szervezők, tiszteletben tartva az ő saját elképzeléseit, előzetes válogatását, útmutatását és szándékát. Még sikerült egy művészi fotóalbumot szerkeszteni Gergely Sándorral Pusztai szélben címmel, amelyben kifejezte gondolatait és érzéseit versekben és lírai felvételekben is a szeretett pusztájáról.
Embersosrok, Fasorsok címmel nyílt munkáiból kiállítás a Kondor Béla Közösségi Házban. Az anyag október 14-ig látható.
