– Amikor a NATIK tíz éve megalakult, egyik célkitűzése az ismeretterjesztés volt. A találkozók első részében havonta tartottunk előadást. Ez később a programok sokasága miatt elmaradt, de a múlt évtől minden második alkalommal azokról a nőkről beszélgetünk, akiknek figyelemre méltó a munkássága – mondta Mogyorósiné Pécsi Ildikó.
Amikor tudomást szerzett arról, hogy Svájcban már a nők előtt is megnyílt az orvosi fakultás, elhatározta, hogy belekezd a tanulmányokba. A döntését a családja elfogadta, de anyagilag nem támogatta őt, ezért nagyon nehéz körülmények között élt.
A doktori cím megszerzése után két évig sebészként dolgozott egy zürichi klinikán, majd 1880-ban hazatért. Az orvosi diplomáját a korabeli magyar közoktatásügyi miniszter (Trefort Ágoston) azonban nem ismerte el, ezért sokáig csak szülésznőként tevékenykedhetett, majd később elméleti kérdésekkel foglalkozott.
Már ötvenéves volt, amikor több évtizedes orvosi és tanári praxis birtokában 1897-ben Magyarországon másodszorra is megszerezte az orvosi diplomáját. (Nálunk 1895-ben engedélyezték, hogy nők is tanulhassanak az egyetem orvosi és gyógyszerészeti karán.)
Hugonnai Vilma 67 éves korában, 1914 augusztusában elvégezte a katonaorvosi tanfolyamot is, 1915 augusztusában hadiékítményekkel díszített érdemjelet kapott, majd 14 vidéki városban szervezett orvosi és betegápolói teendőket egyaránt ellátó betegmegfigyelő állomást.