A relikviák mesélnek a kerületi középiskolákról

Írta:  2012.02.27.
Ünnepélyes keretek között nyílt meg a Múzeumsarok kiállítóteremben Az érettségi jegyében – A pestszentlőrinci középiskolák története című kiállítás, amelyet a PIHGY rendezett.

Csürke Károly és Heilauf Zsuzsanna
Az eseményt megnyitó Kucsák László alpolgármester a beszédében néhány gondolat erejéig felelevenítette középiskolai emlékeit is, majd Heilauf Zsuzsa, a gyűjtemény vezetője mutatta be a kiállítást.
Csürke Károly, a Pofosz XVIII. kerületi szervezetének elnöke a gyűjteménynek adományozta a Hargita téren 1936-ban átadott cserkészház nemrégiben előkerült emléktábláját, amelyet Kucsák Lászlóval és Szalay Oszkárné amatőr helytörténésszel közösen leplezett le.
A látogatók a tablók és a vitrinekben bemutatott emblémás pólók, kitűzők, fényképek, régi bizonyítványok, füzetek, tankönyvek, tanszerek és tanári segédeszközök segítségével bepillantást nyerhetnek az elmúlt háromnegyed évszázad kerületi középfokú oktatásának történetébe.
Pestszentlőrinc első középiskolája, a felsőkereskedelmi iskola (Hengersor) 1934-ben kezdte meg a működését, majd 1936-ban megalakult a település első gimnáziuma. A dolgozók gimnáziuma (az esti) 1961-től működik, 1986-ban új gimnázium épült (Karinthy Frigyes), 1989-ben pedig építőipari szakközépiskola létesült (Pogány Frigyes). 1991-ben az egyik általános iskolában gimnáziumi tagozat alakult (Vörösmarty Mihály), majd 2011-ben egyházi fenntartású gimnáziumot avattak (Sztehlo Gábor).
– A rendezők, Fodorné Nagy Veronika Sára és Pápai Tamás László arra törekedtek, hogy a kiállítás minden korosztályhoz szóljon – mondta Heilauf Zsuzsa.
A kiállítás anyagát a PIHGY gyűjteményéből, magánszemélyektől és a kerületi középiskolák által felajánlott anyagból válogatták össze.

Éppen időben érkeztek

– Jó barátságban voltam Borbély Tibor kereskedelmi attaséval, aki egy alkalommal megmutatta a pincéjében a Hargita téri cserkészház márvány emléktábláját, amelyet ő szerelt le, hogy megmentse az utókornak – mondta Csürke Károly. – Az attasé azt kérte, ha az élet úgy hozza, gondoskodjak a relikvia méltó sorsáról. Amikor Borbély Tibor meghalt, Szalay Oszkárnéval együtt felkerestem az özvegyét. Szerencsére éppen időben érkeztünk, mert az özvegy másnap költözött, és ki tudja, mi lett volna a cserkészemléktábla sorsa.

Az adományt Kucsák László is megköszönte