Több mint húsz éve történt, hogy Veres Kata sógora, Csomor Lajos koronakutató, ötvösművész felvetette, milyen jó volna, ha a családból valaki továbbvinné az ötvösszakmát. Kata nővérének jutott az eszébe, mi volna, ha a húga lenne az, aki aztán egy alkalommal hosszabb időre átjött Erdélyből Magyarországra, hogy kipróbálja, van-e érzéke hozzá. Olyannyira volt, hogy Kata azóta az ötvösmunka szerelmese lett, s a romániai rendszerváltást követően Székesfehérváron telepedett le, majd néhány éve Pestszentimrére költözött. Azóta itt él és dolgozik, pár száz méterre a Pestszentimrei Közösség Háztól.
Veres Kata a tárlatra nagy örömmel és szebbnél szebb alkotásokkal készült. Finoman megmunkált ékszereinek mindegyikén fellelhetők az ősmagyar motívumok.
– A filigrános minták a magyar jogaron is megtalálhatók, a fűrészelt, áttört technika szintén régi – mondta Kata. – A kiállításra készülődve a pályám során éltem meg először az alkotás szabadságát, mert ezúttal nem megrendelésre dolgoztam, hanem igazán szabadon szárnyalhattam. Ez fantasztikus érzés volt!
A szebbnél szebb ruhákat felsorakoztató Horváth Olgát Kata kérte fel a közös kiállításra.
Olga elmesélte, hogy mindig szerette a szép holmikat, azonban Romániában annak idején csak tucatruhákat lehetett kapni. Ezért elhatározta, hogy megtanul varrni. Minden ruhadarabot természetes anyagokból készített, saját maga festett, és igyekezett olyanokat varrni, amelyek időtállók, és évek múltán is divatosak. A ruhák díszítése finom ízlésre vall.
– Sokat köszönhetek egykori rajztanárnőmnek, aki textilművész volt – mesélte Olga. – Ő fejlesztette ki bennünk a szépre való érzékenységet. Aztán volt egy családi varrónőnk is, aki mellett ott kellett ülni és szórakoztatni, miközben a ruhámat varrta. Bizonyára eközben is elsajátítottam néhány praktikát.
Veres Kata ötvös és Horváth Olga ruhakészítő kiállításán Ódor Katalin, a Pestszentimrei Közösségi Ház igazgatója mondott köszöntőt, a tárlatot Fejér Julianna, a közösségi ház szervezője nyitotta meg. A kiállítás március 2-ig tekinthető meg.