Latinovits Zoltánra a legenda szerint a budapesti Szent Imre Gimnázium középiskolai színkörében egy epizódszerepben figyelt fel a nézőtéren helyet foglaló Bajor Gizi, aki színészi mesterségre biztatta őt. Érettségi után volt asztalostanonc, hídépítő munkás, majd édesanyja tanácsára a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán szerzett diplomát. Ezek után segédszínésznek szerződött a debreceni Csokonai Színházhoz. Innen indult a színészi pályája, amelyen megannyi sikert és kudarcot élt meg. Izgága embernek tartották, mert sokat viaskodott a hatalom képviselőivel és színházi feletteseivel. Harcait, igazságkeresését, jobbító szándékát írásban is megfogalmazta a Ködszurkáló című önéletrajzi kötetében.
„Köd telepedett a színházra. Ellepte a színpadot, gomolyog a nézőtéren. Jó lenne – ködszurkálóként – fényt hasítani, de legalább agresszív kérdőjeleket vésni ebbe a szélcsendes káoszba. Jó lenne az alapfogalmakat tisztázni, valamilyen koordináta-rendszert rajzolni, mely meghatározza a pozitív és a negatív értékeket” – írta a tragikus körülmények között, fiatalon elhunyt művész.
