- Azt tervezem, hogy minden évben megrendezzük ezt a koncertet – magyarázta a rendezvény szervezésének szándékát Sarlós Zsuzsanna, a Gyöngyvirág Napközi Otthon nappali ellátás vezetője.. – A Tavaszi Zeneünnepen szellemileg sérült és ép emberek zenélnek, énekelnek együtt. A találkozás, a közös muzsikálás, a táncolás erősíti a sérültek elfogadását, és örömöt ad mindnyájuk számára.
Akik május 17-én a Marosvásárhely utcában jártak, már messziről hallhatták a zeneszót és az éneket. Ha megálltak egy rövid időre, akkor megható, felejthetetlen és intenzív élményben lehetett részük a különleges koncert nézőinek. A hatalmas ősfák alatt felállított színpadon nagy beleéléssel táncoltak, énekeltek a meghívott előadók.

A műsor kezdeteként - mintegy mottóként - Bődi Antal csodás hangú énekével bíztatott mindenkit, a Mindenik ember kezdetű dal éneklésére. Majd sorra következtek a produkciók. Erkel Ferenc zenéjére Palotást jártak a kerületi Speciális Oktatási és Fejlesztési Intézmény tanulói. Utánuk a Pestszentlőrinci Vörösmarty Mihály Ének-zenei Nyelvi Általános Iskola és Gimnázium Gyerekkórusa lépett színpadra. Ők idén a Művészetek Palotájában a Kodály Zoltán nemzetközi kórus versenyen arany minősítést szereztek. Komoly után könnyűzene következett. A Kispestről érkezett Csillag Napközi Otthon gondozottjai Liszt Magyar Rapszódiáját adták elő rock ritmusban. Időközben sokan a közönség soraiból is felpattantak és spontán táncba kezdtek örömükben.

Messzebbről is érkeztek vendégek. A Tavaszi Zeneünnep ötletgazdája Bajnok Gábor a Ferencvárosból hozta magával a középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekek egy csoportját. Dalaik sorában Vuk, a Kockásfülű nyúl, Vízipók, Maugli és Balu is szerepelt. Hatalmas sikerrel léptek fel a Vörösmarty néptáncosai, a Napraforgó Idősek Klubja dalköre valamint a házigazdák táncosai. A szervező Gyöngyvirág Napközi Otthon tánccsoportjának tagjai Liszt II. Magyar Rapszódiájára táncoltak saját készítésű viseletükben.
Nem leírható, milyen önfeledten mozogtak a sérültek a színpadon, akik a fellépés előtt még egymást segítették a mellényük begombolásában. Mindamellett az is látható volt, hogy többeknek a jobb kezére egy bordó szalagot kötöttek a koreográfia pontos kivitelezése érdekében.
A kívánság műsor dalai következtek, újra közös ének szólt Kiss László református lelkész tangóharmonika kíséretével. Majd eljött az igazi eksztázis. Szalai Andrea, a Vörösmarty néptánc tanára vezetésével az összes résztvevő közös táncba kezdett a hatalmas kertben. Egymást kézen fogták, kígyóztak, míg mások összebújva párokban táncoltak. Mindenki megmozdult, belekarolt a másikba és ropta a zenére, ahogyan csak bírta. A műsor állandó záróéneke újra közösen csendült Dés-Nemes szerzeménye, A zene címmel a Dzsungel könyvéből.
„ A dal egy biztos hely,
A zene az kell, mert körülölel,
És nem veszünk majd el,
Ha van elég szív, az sokat segít”

2012. május harmadik keddjén Veled ugyanitt!- hangoztatták a résztevők, utalva arra, hogy már most ismert a jövő évi rendezvény időpontja. Először Bajnok Gábor intézménye az Általános Iskola Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény tartja saját koncertjét május második keddjén. Majd egy héttel később Pestszentlőrincen látják vendégül a fellépőket. A szervezők azt szeretnék elérni, hogy néhány éven belül egyre több helyen, országszerte szólhasson a Tavaszi Zeneünnepen a közös ének.

Szöveg, fotó: Tasi Katalin o2 Média